Az Edinburgh-i Írók Múzeumában (Writers' Museum) olvastam Robert Louis Stevenson következő mondatát: "to travel hopefully is a better thing than to arrive, and the true success is to labour". Azonnal feljegyeztem magamnak, mert egy ideje ez az, ami leginkább foglalkoztat: hogyan kell, lehet reményteljes szívvel utazni, egyik életszakaszból a másikba, a változásnak, megszokásnak kitett hosszú távú kapcsolatainkban, a mindennapokban.
A repülőtéren várakozva a visszaindulásra, ha csak egy kifejezést vihetnék tovább magammal ebből a csodálatos utazásból, ez az egy lenne:
"to travel hopefully".
Reménységgel utazni.
14 comments:
jó öreg Stevenson bá', már 140 évvel ezelőtt megmondta a tutit: Little do ye know your own blessedness; for to travel hopefully is a better thing than to arrive, and the true success is to labour."
és milyen sokan rájöttek erre (azóta is sokan sokféleképp emlegetik, hogy az út a fontos, nem a cél,stb.), lehagyva azt (pedig fontos), hogy ez egy áldás...
ezzel az utazással nagyon sokat adtál nekünk
annyi elkeserítő, idegőrlő dolgom közzé besimítottad az örömöt adó élményt, az izgalmas tájak szépségét, érdekességeket, a szabadság látványát (ami eszembe se jutott volna, ha nem mész arra :))))))
és még én is öreg fejjel, minden nap úgy keltem fel, "na ma merre látok", és máshogy ízlett a reggelim és máshogy főztem a kv-mat, és sokat nevettem, és olyan zenéket hallgattam, amerre jártál, vidám perceket élve meg
Köszönöm az utazást, a pillanatokat. Én most nem azokat az éveket élem, mikor lehetséges egy ilyen utazás, és jól esett álmodozni.
Zsuzsám, ha elvonatkoztatsz a konkrét skót tájakon utazástól, "a hogyan kell, lehet reményteljes szívvel utazni, egyik életszakaszból a másikba, a változásnak, megszokásnak kitett hosszú távú kapcsolatainkban, a mindennapokban" c. játék is izgalmas lehet, az "egyforma" napok hordaléka alatt pici változásokat találni (okozni), a reményben megfogni a örömpillangót ...most olvasok egy ideillő könyvet: Kio Starktól a "Idegenek ha találkoznak" és megerősít abban, hogy a napjaink "útja"-it mi szabályozzuk♥
Jajj, szerencsére nekem csodaszép életem van, nincs gond, csak nem az utazós évek ezek. De azért köszönöm.
Szép címet adtál utazásodnak!
Már véget is ért az utazás? És sehol egy titkokkal teli kastély, vagy egy csili-vili sörfőzde, és whiskyt sem ittatok? Remélem legalább tündérekkel találkoztatok? (Jó tudom, hogy leginkább a táj szépségére voltatok kiváncsiak, és az át is jött a gyönyörű képeslapokból.)
Megnéztem itthon a Rosamunde Pilcher könyveket: ha skót hangulatra, életstílusra vagy kíváncsi, akkor a Szeptembert vedd meg:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Rosamunde_Pilcher_Szeptember&type=10&id=2108617574
Ha egy kicsit több időt szánsz R.P. megismerésére, akkor feltétlenül az Otthont javaslom, amiből nagyon érdekes képet nyerhetünk arról is, hogy élte meg az angol felső középosztály a II. világháborút. De könyv nem ennyire rémisztő, szerintem nagy melegséggel ábrázolja az emberi kapcsolatokat. Írd meg légy szíves, ha valamelyik könyvet elolvastad, érdekel a véleményed.
Ja, és nagyon tetszik a Stevenson idézet! Próbáltam magyar fordítást keresni, de amit találtam fele ennyire sem fejezte ki az eredeti mondanivalót. (Vagy gyatra angol tudásom máshová tette a hangsúlyt, de hozzászólásaitokból úgy érzem, hogy a "hivatalos" fordítás nem volt jó. Viszont a tőle származó idézetek közül ez nagyon tetszett:
"A házasság olyan, mint egy hosszú beszélgetés, amelyet viták tarkítanak. Két ember egyre inkább módosítja a nézeteit, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, és az idők során, harsonaszó nélkül, a gondolat újabb világaiba vezetik egymást."
Én nem olvastam tőle semmit, de a fiaim nagyon lelkesedtek a Kincses szigetért. De a fönti idézet megalapozta, hogy nem fogok kitérni, ha szembe jön velem egy könyve.
f.klarcsi, úgy tudom, te fordító vagy ("gyatra angol tudás"???)
úúúgy szeretném, ha lefordítanád ezt az idézett mondatot, légyszilégyszilégyszi , mostmár tényleg izgat♥
Igen, de németet fordítok. Márta szerintem ügyesebb lenne. Én ezt érzem ebben a mondatban:
A reményteljes utazás sokkal jobb dolog, mint a megérkezés, de legnagyobb siker a munka!
Mindez cca. 100 évvel Csíkszentmihály Mihály flow-elmélete előtt!
(Nohát, miket árul el magáról az ember kommentek írása közben ;-) )
Ill.. Katalin idézetének eleje: Little do ye(?) know your own blessedness = kevesen ismerik saját karizmájukat. (Az áldásnál itt frappánsabbnak érzem a karizmát = Isten ajándékát.) Mindenesetre Márta révén sok ajándékot kapunk, és itt szeretném elmesélni, hogy mikor a mütétje volt, jó pár korábbi bejegyzését visszaolvastam: érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyire érettek lettek a gondolatai az évek során. (Ne haragudj Márta, igazán nem nyomozgatni akartam, de akkoriban nagyon aggódtam érted, és ezt az aggódást ezzel vezettem le.)
Azt hiszem, úgy is lehet fordítani, lehet, ez a helyes, hogy "remélhetőleg utazni jobb dolog, mint megérkezni", de még ha így is lenne, boldogan hiszek mégis a félrefordított változatban.:)
Köszönöm a könyvtippeket.
Kastélyokat láttunk, kettőt meg is látogattunk, (wiskyt nem ittam), csak nem teljes úti beszámolót terveztem, még az is megfordult a fejemben, hogy az utazás idejére szüneteltetem a száz napot, de végül örülök, hogy nem tettem. (Ezzel a hozzáállással, csak szünetekből állna a kihívás.:)
Na pont ez a "remélhetőleg" nem tetszett a "hivatalos" fordításban. Sokkal kedvesebb, ígéretesebb a "reményteljes utazás". :-)) Szuper, hogy nem függesztetted fel a 100 napot! Így ugyan előbb véget ér, de kezdetektől élveztem én is a "na ma merre látok"-hangulatot. (Nagyon remélem, hogy nem adventben lesz a meg a böjtje ennek a száz nap kihívásnak!)
Én nem hiszem, hogy egy ol augusztus 23-ai gondolat előre elveszi egy december 14-eit, senki nem így működik :-)))
Zsuzsa, (sajnos nem egyértelmű számomra, h. melyik hsz-ra írtad ezt a megjegyzésed: "Én nem hiszem, hogy egy ol augusztus 23-ai gondolat előre elveszi egy december 14-eit, senki nem így működik :-)))
September 6, 2022 at 5:39 AM"
de, ha f.klarcsi zárójeles részmondatára, akkor én szeretném hozzáfűzni, hogy félreértést érzek
én legalábbis úgy értettem a "nem adventben lesz a meg a böjtje ennek a száz nap kihívásnak"-ot, hogy - mivel az, hogy naponta ír Márta a blogjába, rendhagyó volt (ilyet csak adventkor szokott) = reméljük, hogy nem csömörlött meg a minden-napi penzumoktól annyira, hogy soha többet ne tenne ilyet, hisz mind nagyon várjuk az adventi napi ajándékként remélt posztokat :)))...vagyis az időzítésen és a napi-adagokon volt a hangsúly, nem a posztok gondolati tartalmán...szerintem...
de persze az is igaz (más!), hogy a leírt szavak hirtelen rápillantva néha félreérthetőek (tudom, sokszor belefutok ilyenbe én is)...♥
Post a Comment