A szokásos, normális, csendes életmódból, amit folytatok, mint most is, időnként ki-kilépve elképeszt az emberek információktól való függése. Láttam étteremben családokat, párokat egymás mellett a telefonjukba merülve étkezni. Turistákat, akik nem is nézték az előttük levő érdekességet, csak fotózták, a összes lehetséges szögből. Forgalmas utcákon a gyalogosok kilencven százaléka fülhallgatóval, üzeneteket olvasva vagy gépelve.
Magam is érintett vagyok, természetesen, időnként és bizonyos szinten az összes fent említett pontban.
Egy nap a vadonban: csodálatos ez az egyszerűség.
Egy este, mikor nincsenek üzenetek, képek, lájkok, hírek.
Ami van, az elég.
Nem jut eszembe, hogy mondják a muslicának angolul, és nem is tudok hirtelen utánanézni. Egy rövid pillanatig szinte fáj.
Majd rájövök, ennél sokkal fontosabb információk nélkül is boldog vagyok.
Hogy a legtöbb dologra, amire vágyok, vagy amit annyira szeretnék tudni, nincs igazából szükségem.
Hogy tulajdonképpen csak egy dologra van szükségem.
S azt nem is veszíthetem el.
12 comments:
elszégyelltem magam valahogy: annyira megszoktam az információáramlást, csak írok, küldök, nézek ide neked is, szinte természetesnek véve, hogy elolvasod, rákattintasz, válaszolsz, ...eszembe sem jutott, hogy nem nézed meg, mert nomád vagy akkor épp (próbálom felmenteni magam, hogy dehát ugye, naponta használod a netet, válaszolsz, megnézed, rákeresel, írsz...)...persze, tudom, kellenek böjtök, én is szeretek net nélkül lenni néha, de alapjában ez már az élethez tartozik.
nehéz egy egészséges középutat találni mert az aktuális szükséglet határozza meg: lehet elvonulni megfelelő időben, de nehéz anélkül dolgozni, kapcsolatot tartani, tevékenykedni (írni)
és hát igen, vannak pillanatok, amikor én is ezer fotót lövök, mert meg akarom őrizni, nem elég ha csak a szemem beissza, tovább akarom adni azt az emléket....
https://www.youtube.com/watch?v=gb8AGuD2uOI
Milyen romantikus a lakókocsi! A kinti székek nagyon tetszenek,szépek! Szép kirándulást továbbra is!
Sárga lakókocsi a sokszor sárga táskás, sárga kabátos hölgynek!
Én próbálom azt, hogy vasárnaponként nem netezek. Fantasztikus
Köszönöm, Kati, az írást, a linkeket valóban nem tudom útközben megnézni, majd otthon...:)
Zsuzsa, erre én is készülök...:)
Nem sokszor kommentelek hozzád, de most muszáj és azt kell mondjam, az álomutazásom járod be éppen! Oh, a skót felföld... :) Köszönöm a képeket és üdvözlöm a Loch Ness-i szörnyet! :)
Kávéztam vele.:) A kávézó neve az volt, hogy Ness Cafè.
:)))
Csupa érdekesség!Igazi élet!!!
Micsoda széles mosoly! Jól áll :))
Post a Comment