soha nem a tökéletességről szólt.
Adventben a Szeretetre várunk. Egészen leegyszerűsítve erről szól. Nem tudom ezt másképp és jobban megfogalmazni.
Mégis, ez a várakozás általában különböző tennivalók listájában ölt formát. Én legalábbis megírtam jó néhányat. Házimunkák, ajándékok, munkahelyi határidők, mikor hova van meghívás. És, őszintén, szeretem, szerettem ezeket a listákat. Minden egyes nap újra és újra megírtam őket. Nem csak a tennivalókról, hanem az örömökről, olvasnivalókról, pihenésről is.
De maga az advent akkor sem, soha sem arról szólt, hogy ezeket a listákat tessék most tökéletesen ledolgozni.
December huszonharmadikán nagyon sok tétel ki is húztam. Lelkiismeretfurdalás nélkül.
(Például a karácsonyfa feldíszítését. Végül ma, december huszonhatodika délutánján díszítettem fel.)
Gyönyörű volt a karácsony.
Gyönyörű.
Még nincs vége.
Mert a Szeretet oda is megérkezik, ahol befejezetlenül maradnak a dolgok. Ahol még hiányzik a szép csomagolás. Ahol csak későn jut eszünkbe, hogy a kevesebb szinte mindig több.
Mert a Szeretet mindenhova eljön, ahol helyet készítenek neki.
Ez az egyetlen feltétel.
Ennyire egyszerű és nyitott és szép.
2 comments:
Igen, a Szeretet mindenhova elérkezik, és sokszor a legváratlanabb formában.
Számomra a szív a Szeretet szimbóluma. Nem régen egy éttremben a kávémhoz egy szív formájú kis süteményt kaptam. Egy egészen kicsit, éppen csak egy falatnyit a Szeretetből.
A pincérnek udvariasan megköszöntem úgy, mint mindig, ha letesz elém valamit.
Bennem azonban akkor már sokkal mélyebb gondolatok is voltak...
Köszönöm ♥️🎄
Post a Comment