Ilyen szép

csomagolásom se volt még...Érdemes volt tologatni-halogatni. Azzal kell kezdeni az ilyesmit, hogy például reggel teafőzés és reggelikészítés után vissza kell feküdni az ágyikóba és még aludni egy nyúlfarknyit.
Aztán - bár sokat gondolkoztam rajta, hogy lehetne ezt kikerülni, de nem lehet - ki kell gondolni, össze kell válogatni, ki kell vasalni, hajtogatni és becsomagolni öt ember három hétre elegendő ruhatárát, és odatenni a szükséges cipőket is, felkészülve az összes lehetséges időjárásra. Ez nem olyan egyszerű, de karácsonyi zenét hallgatva közben azért elég szórakoztató.
Aztán - ez eddig még nem fordult elő - szépen felporszívóztam, kitakarítottam a lakást, hogy majd öröm legyen hazajönni. Najó, az igazság inkább az, hogy megkértük a szomszédot, hogy jöjjön be néha szellőztetni és virágot locsolni - és hát igencsak fontos, mit gondol majd rólam. De legalább őszinte vagyok.
Mindez nem sikerülhetett volna, ha nincs gyönyörű idő kint, és a gyerekek nem eregetnek sárkányt meg görkoriznak szinte egész nap. Nekem a csomagoláshoz elmélyültségre van szükségem...de biztos vannak olyan anyukák is, akik szeretik, ha a gyerekeik ilyenkor ott vannak szoros közelségben mellettük.
Hát akkor, viszlát, ha addig nem, három hét múlva jelentkezem...A fura az, hogy már most örülök annak, hogy vissza fogunk ide jönni, ugyanúgy, ahogy annak is örülök, hogy most elmegyünk. Úgy látszik, mindenütt jó, de a legjobb ott, ahol éppen vagyok.