Wednesday, October 1, 2008

Kis ajándékok...


...amiket tegnap kaptam, csak úgy...

7 comments:

Anonymous said...

gyönyörü!!:)

Rena said...

hogy te miket kapsz, csak úgy. Nagyon szép.

Klári B. said...

tetszik, nagyon

márta said...

A kisebbiket Enikő készítette az oviban...a kis terményeket gyurmába tűzdelték, és köré tették a papírhengert.
A borostyánt pedig Juttától kaptam. :)

Anonymous said...

Kedves Márta!
Véletlenül találtam a blogodra és aztán végig olvastam, mert mintha a saját gondjaimat, örömeimet olvasnám. Mi januárban költöztünk ki, igaz nekem csak egy kis fiam van, de a szívem szakad néha, amikor otthagyom az óvódában. Ő sem igazán kommunikál még. Magyarországon egy nyitott érdeklődő kisgyerek volt, volt barátja az óvódában. Itt sokat küzd és sokszor egyedül játszik. Talán egy hete egy kicsit jobb irányt vettek a dolgai, most bizakodom. Mi is írunk blogot (mundzug.blog.hu), igaz kissebb intenzitással mint te.

Eszter

márta said...

Szia! Igen, én is minden nap bizakodom, örülünk minden kis apróságnak...Igazából mindenki azt mondta, az elején nehéz, aztán már könnyebb. Hát mi várjuk, hogy majd eljöjjön az a könnyebb...:) Nagyon édes a kisfiad, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megtalálják ezek a kis apróságok a helyüket....:)

Anonymous said...

Hát igen, mindenki azt mondja, hogy a kicsik nagyon gyorsan és szépen tanulnak nyelveket. Aztán ha beszélgetsz olyanokkal, akik tényleg átéltek hasonló helyzetet, akkor mindig ki bukik a lóláb. Van olyan ismerősünk, akinek a kislánya egy évig ugyanabba a sarokba húzódott be az óvódába és csak rajzolt. Egy másik ismerősünk egy évig mindennap a vállán vitte az ordító kisfiát az óvódába. Én ilyenkor mindig hálás vagyok, hogy Bendus nem egyfolytában érzi rosszul magát az óvódában és tulajdonképpen különösebb jelenetek nélkül ott marad. Nálunk a fordulatot a zeneiskola jeletette. Szerintem az a probléma, hogy a német óvódákban nincs igazán foglakozás, vezetett játék, és a zeneiskola ezt adta meg Bendusnak, hogy a tanárnő vezetésével együtt játszanak , így be tud könnyebben kapcsolódni, nem kell kezdeményeznie.
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra, sokszor vissza fogok járni! :)
Nagyon kedves, szép családod van.
Eszter