Monday, November 16, 2009

Ez megint

egy olyan nap, mikor beteg is a gyerek meg nem is, köhög is meg nem is, hát marad itthon. És hát megint valahogy sokkal kevésbé tűnik halódónak, miután felhívtam az iskolát is meg a logopédust is, hogy lemondjam a mai foglalkozást, ki érti ezt. Akárhogy is, fátylat rá, egy kis pihenés nem árt, elég nehéz a hatévesek élete amúgy is.
Mostanában, s tulajdonképpen mióta megszülettek a gyerekek, nagyon igénylik a mesét. Sok-sok mesét, amit persze én olvassak fel. Esténként többek között éppen La Fontaine féle tanmeséket olvasunk, én is nagyon élvezem.
Arra gondoltam, ha már van ez a kettesben-délelőtt Enikővel, akkor találjunk ki mesét. Ebben nem vagyok jó, de próbálkozni azért lehet. Készítettem régebben egy ilyen kis egyszerű babát, aki eddig a konyhában lakott egy pici csészében (ha már én nem vagyok konyhatündér, akkor legyen valaki...), de most elneveztük Malvinkának és ő lesz a mesedélelőtt főhősnője.


Malvin lakását már berendeztük a betegágy melletti kisasztalon.


Enikő kerti virágokat rajzol a mesébe.


A főhősnő ábrándosan néz a gyertyafénybe.

4 comments:

Monika said...

Annyira szeretem az írásaidat! Minden bennük van!
Én is megkönyörültem ilyenkor a gyerekeimen és emlékszem,hogy anyukám is. Kell egy kis pihenés!
Édes ez a "konyhatündér"!!!Micsoda kedves ötlet,hogy egy csészében lakik a konyhában!:)
Nekem is oda kell valakit ültetnem,mert szintén nem vagyok egy konyhatündér,csak muszájból.

marika said...

:))legyen egy szép délelötöttök...kettesben!Kell ez is!Én is otthon hagytam volna:)

Jade said...

Jaj, olyan jo volt neha otthonmaradni a sulibol! Es tenyleg, mar mintha jobban is ereztem magam, miutan megkaptam az engedelyt ra. Kb. olyan csudajo erzes volt, mint most mikor neha szabadnapom van!

natikrisz said...

Gyógyulást és kellemes időtöltést, együttlétet nektek! Milyen jó, hogy egy ilyen ügyes anyukával nemcsak testileg lehet gyógyulni!