Tuesday, November 3, 2009

A novemberi

nap csupán egy-egy pillanatra bújik elő mostanság. Ha elég fürge vagyok, meglátom az almák tetején. A forró csoki pedig mindenfélére jó. De legfőképpen arra jó, hogy megkapaszkodjunk a csésze fülében, míg kevergetjük-kavargatjuk. Készülnek Szent Márton napra a lámpásaink, igazi mécsesekkel, igazi ragacsos szöszmötöléssel. Lett légyen pedig bármilyen gondterhelt a szív, a fényből jut is, marad is.



7 comments:

iri said...

MINT MINDIG ELETHU!

Jade said...

Tetszenek a kepek is, az iras is. Foleg az utolso mondata!

Magdalena said...

Szeretnék Neked egy díjat adni. Átveheted nálam.

RÉKA said...

Szépek vagytok, a képek és az írások is. Sok a párhuzam köztünk...
Ha kedved van, látogass el hozzám: boldogfalva.blogspot.com
Andrea

márta said...

Köszönöm, Andrea. Megnéztem a blogodat, nagyon szép. :)

Monika said...

Olyan szépeket írsz!!!!Állj neki egy könyvnek,kérlek!!!!
Az utolsó mondat a szívemben maradt..)

márta said...

Annyira nagyon kedves vagy.