mint mikor a betűk nem akaródznak összeolvasódni...külön-külön mindegyiknek megvan a neve, de együtt értelmetlenek még. Délutánonként ölemben tartva a copfost próbáljuk hozzáragasztani a "l"-t az "e"-hez, akkor is megdicsérve és összepuszilva, mikor én mondom ki helyette, hogy "le". Észre sem fogja venni, mikor egyszer tényleg ő fogja kimondani. A nap legszebb része nekem.
Nyilván mindenki megtanul olvasni. ( Még én is.)
Wednesday, November 25, 2009
Ez most pont olyan,
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Ne se búsulj,annál nagyobb lessz az öröm,amikor az utcán "véletlenül",séta közben,valamelyik tábláról leolvas.Mi készül a rózsszínü gombolyagból?Kis kiváncsi-fáncsi vagyok.
Á persze, harmadik gyerek, edzett anyuka vagyok, inkább azon búsulok, hogy én nem tudok olvasni az életem szanaszét heverő betűiből...:)
A rózsaszínből pedig a harmadik pár ujjatlan kesztyű lesz készen hamarosan.
Ügyes vagy,nagyon.
turelem :)
Post a Comment