Wednesday, November 25, 2009

Ez most pont olyan,

mint mikor a betűk nem akaródznak összeolvasódni...külön-külön mindegyiknek megvan a neve, de együtt értelmetlenek még. Délutánonként ölemben tartva a copfost próbáljuk hozzáragasztani a "l"-t az "e"-hez, akkor is megdicsérve és összepuszilva, mikor én mondom ki helyette, hogy "le". Észre sem fogja venni, mikor egyszer tényleg ő fogja kimondani. A nap legszebb része nekem.

Nyilván mindenki megtanul olvasni. ( Még én is.)


4 comments:

Lele said...

Ne se búsulj,annál nagyobb lessz az öröm,amikor az utcán "véletlenül",séta közben,valamelyik tábláról leolvas.Mi készül a rózsszínü gombolyagból?Kis kiváncsi-fáncsi vagyok.

márta said...

Á persze, harmadik gyerek, edzett anyuka vagyok, inkább azon búsulok, hogy én nem tudok olvasni az életem szanaszét heverő betűiből...:)

A rózsaszínből pedig a harmadik pár ujjatlan kesztyű lesz készen hamarosan.

Lele said...

Ügyes vagy,nagyon.

Klári B. said...

turelem :)