Van olyan barátom, akit sose láttam,
van olyan, akit régen láttam,
van akit minden nap látok,
van akinek csak ritkán írok,
van akinek minden nap,
s van még Jutta is, (mint egy teljesen külön kategória, mint ahogy minden egyes ember az, egyszeri és megismételhetetlen...) akit nagy nehezen rávettem egy email cím létrehozására, hogy tudjunk kapcsolatot tartani majd akkor is, ha esetleg nem lakunk egymás közelében, hát mit ne mondjak, csodálatos módon valahogy letörlődött az egész, mintha még a postaláda is megérezte volna, mennyire nem akar a gazdasszonya írásban kommunikálni. Hát jó. Úgyis benne lesz ő már számomra minden diós süteményben és délutáni kávéban, mig világ a világ, s még egy nap.
12 comments:
ez nálatok van otthon? mármint a képek?
Jó lenne. :) Nem, ez a már emlegetett Juttánál van.
Ó,de jó neked,hogy van Juttád!
És neki vajon van ilyen Juttája?Mert valahogy én úgy élek,hogy néhány embernek én vagyok a Juttája,de nekem ki?Olyan jó lenne!Vagy fel kellene nőnöm?:)
Akkor neked is Mammka, jó nagy konyhaasztalod és jó nagy szíved lehet.:)
Ezt azert nem ertettem, vegulis ho a Jutta?Mert hat ezek friss kepek, nem?
Én mindig friss képet teszek fel.:)
Nem baj, ha nem látszik, nem ez volt a célom, csak mesélni akartam róla.
Márta, értem nagyon, amit írsz!
(Olyan boldog lennék, ha egy dióssüteménnyi távolságra laknának tőlünk Zs-ék...)
Nagyon jo a versike is a es azok a hangulatos konyhai kepek is!
Olyan kedves bejegyzés, szép képekkel!:)
Na jo na , megadom magam, mert amugy nagyon tetszenek a kepek meg a hangulat meg ahogy irtal, meg olyan kivanatos ott lenni azon Keffe-n.
Megint elirtam:Kaffee
:)
Post a Comment