Thursday, May 27, 2010

Van az a

néhány perc, mielőtt lemegy a nap...Ilyenkor régi színes fénykép színe van mindennek. Nagyon szép.

Egy ideje a gyerekek minden este naplót írnak, nekem persze nem szabad megnézni, mit. Mindenkit megillet egy kis magánélet. Én már régóta nem írok, mert vagy megbeszélem vagy megírom levélben a dolgaimat. És van, amit jobb egyszerűen elfelejteni ugye.
Ma mégis új füzetet kezdtem el, mert olyan idézetet őrzök egy ideje, ami egy naplóféleség elejére kívánkozik. A folytatás pedig majd csak kialakul.



10 comments:

Betti said...

Olyan jó, hogy újra írtál!
Frizurát változtattál? A lényeg az, hogy jól áll a hajad. Rég nem láttalak. És nagyon tetszenek a képek amiket itt megosztasz velünk.

Borzási A. Kriszta said...

nagyon jó a frizuuuuuuuuuuuuud!:)

márta said...

Megint rám tört hirtelen az "azonnallevágomahajam" nevű tavaszi érzület. Minden májusban elér.

Zsuzsa said...

Nekem is tetszik a frizurád:)
De a füzeted is, meg a terasz a virágokkal!:)

zitakiss said...

nekem az idézet nem hagy nyugodni,nem beszélek angolul.üdv:ziza

márta said...

"Megbocsáthatatlan anélkül utazni, - vagy akár élni - hogy jegyzeteket készítenénk."

Vagy valami ilyesmi.:)

Gál Edith said...

Minden májusban elér?! :))
Nagyon nagyon jó ez a frizu!!! :)

Lea Mónika said...

hat igen...:)

L. M. Zsuzsi said...

pont ez az, én is napok óta szemezek az ollóval, csak még hitegetem kicsit a férjemet, hogy nem vágom le...vagy nem nagyon... :-P

És napok óta ez az első mondat lebeg a szemem előtt, olyan jó!

Andi said...

Nagyon egyetertek ezzel az idezettel. Ezt mar csak le kellett ide jegyeznem :-)