Wednesday, May 19, 2010

Nem azért mondom,

mert én őszintén szeretem az esős, borús időt is. De a tegnap szedett boglárkacsokor legfőbb szívderítőm ebben a nagy szürkeségben. Jókedvem lesz tőle, ha ránézek. Pont olyan, mint egy kis világító lámpa.
Réti boglárka (Ranunculus acris) a rendes neve, és a szirmai olyanok, mintha lakkal lennének befújva. Szép.



10 comments:

ORsi said...

tényleg nagyon szépek:-)

Anonymous said...

:-) köszi Márti! :-)

izidor said...

Csodaszép reggelt:-)...
Én is mindig rácsodálkozom úrázás közben, hogy mennyire gyönyörű, változatos a természet.
Az utóbbi időben megállok és megérintem a kis virágokat, megsimogatom őket...régen ilyet nem csináltam:-)...
Szeretettel,
izi

izidor said...

Bocs, helyesbítek...úrázás helyett TÚRÁZÁS:-) izi

iri said...

Ugy van szepek de en azert a kozepso kepen levo"boglarkara" szavaznek!

Klári B. said...

:) hirtelen a krasznai hegy jutott eszembe, mikor mentunk a sozlobe mamaekkal, ott sok boglarka volt, es akkor is nagyon szerettem oket. Amugy aranyos kis angyalkad van neked, es milyen szepen var...

Tücike said...

Mennyire szívmelegítő lehet egy ilyen kislány, aki szívecskéket varrogat.

Vajon egy kisfiú hogy mutatja ki rajongását? Egy fiúcska anyukája talán maj elárulja nekem:)

márta said...

Az már biztos, hogy a piros szívet varró kislányoknak párjuk nincsen. :)

Betti said...

De maj lesz!

Nagyon szépek a fotóid! Olyan jó itt nálad.

Lea Mónika said...

biza:)