néhány perc, mielőtt lemegy a nap...Ilyenkor régi színes fénykép színe van mindennek. Nagyon szép.
Egy ideje a gyerekek minden este naplót írnak, nekem persze nem szabad megnézni, mit. Mindenkit megillet egy kis magánélet. Én már régóta nem írok, mert vagy megbeszélem vagy megírom levélben a dolgaimat. És van, amit jobb egyszerűen elfelejteni ugye.
Ma mégis új füzetet kezdtem el, mert olyan idézetet őrzök egy ideje, ami egy naplóféleség elejére kívánkozik. A folytatás pedig majd csak kialakul.
Thursday, May 27, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Olyan jó, hogy újra írtál!
Frizurát változtattál? A lényeg az, hogy jól áll a hajad. Rég nem láttalak. És nagyon tetszenek a képek amiket itt megosztasz velünk.
nagyon jó a frizuuuuuuuuuuuuud!:)
Megint rám tört hirtelen az "azonnallevágomahajam" nevű tavaszi érzület. Minden májusban elér.
Nekem is tetszik a frizurád:)
De a füzeted is, meg a terasz a virágokkal!:)
nekem az idézet nem hagy nyugodni,nem beszélek angolul.üdv:ziza
"Megbocsáthatatlan anélkül utazni, - vagy akár élni - hogy jegyzeteket készítenénk."
Vagy valami ilyesmi.:)
Minden májusban elér?! :))
Nagyon nagyon jó ez a frizu!!! :)
hat igen...:)
pont ez az, én is napok óta szemezek az ollóval, csak még hitegetem kicsit a férjemet, hogy nem vágom le...vagy nem nagyon... :-P
És napok óta ez az első mondat lebeg a szemem előtt, olyan jó!
Nagyon egyetertek ezzel az idezettel. Ezt mar csak le kellett ide jegyeznem :-)
Post a Comment