Bezzeg a mai gyerekek már csak ilyen udvariasak és figyelmesek.
Wednesday, September 26, 2012
Egy dolgot
sehogysem tudunk megoldani mi felnőttek, sehol a világon - pedig végigültem már e témában jónéhány szülői értekezletet hol itt, hol ott - éspedig: az elviselhető súllyal bíró tankönyvek feltalálását. Szabadidőmben vékony vagy legalábbis szétszedhető matematikakönyvekről ábrándozom. Túl nehéz az iskolástáska, s nem minden gyerek erős, izmos és magas. Ezért vélem úgy, hogy nem minősül elkényeztetésnek, ha minden reggel autóval viszem iskolába a kicsit, s - hogy én is hasznos tagja legyek a társadalomnak - a szabad helyek erejéig útközben többször is megállok, felvenni néhány lassan baktató, táska alatt görnyedő osztálytársat, kis barátnőt. Ismerem és szeretem őket, gyakran jönnek játszani is. Egyiküktől kaptam egy rajzot, úgy értelmezem, hogy köszönetképpen, van rajta: egy fenyő, madarak, felhők, néhány gomba s egy narancssárga hőlégballon.
Bezzeg a mai gyerekek már csak ilyen udvariasak és figyelmesek.
Bezzeg a mai gyerekek már csak ilyen udvariasak és figyelmesek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
13 comments:
Nagyon aranyos köszönet tőlük.
Mikor gyerek voltam még nem volt hátitáska. Egyik kézben hordtuk a nehéz könyveket az akkori táskákban.Arra görbült a gerincem( jobb kezes vagyok), felnőtt korban is ezt nyögöm. Segítsetek a kicsiknek, ahol tudtok, vigyétek őket magatokét, másokét is autóval.
A szétszedhető könyv pedig jó ötlet.
Hű, még a nevedet is megtanulta teljesen helyesen írni...
...de csak, mert ez a kedves felnőtt ilyen nagyon figyelmes és kedves!
A képekről nem tudjátok felmérni, milyen közel lakunk az iskolához. De csak ez segít rajtunk- nagyon nehéz az Anna táskája. Én pedig leragadtam ott, hogy ha már amúgy is van tankönyv, minek kell egy tantárgyból akár két munkafüzet is???
Mert értem én, hogy minőség, haladás, effélék...de hogy elsőben? Na de ebbe nem élem bele magam, időnként Anna beül az autóba, mert Rebekát azzal visszük oviba, és egy perc múlva kiszáll:), így minimálisat cipel.
:) azt adta vissza, amit kapott:D
Ès min.3Xhű az ékezetért...abban még több minden van, mint a narancssárga hőléggömbben.
Kedves Márta,
régóta olvaslak csendesen. Szép vagy nekem, s kívánom bárcsak tudnám olyan szépen terelgetni az én három lányom-egyszem fiam, ahogy te a tieidet.
Amúgy az enyéim azok, akiket egy hozzád hasonló kedves anyuka naponta felvesz az úton, könnyítve ezzel a nehéz táskák-és olykor nehéz lelkek súlyát.
Édes gyermek.....A gyermekrajzok egy külön mesevilág, tele igazsággal.
Képzeld, az unokám olyan iskolába jár,ahonnan 1 héten csak 1x,hétvégén kell hazavinni a súlyos iskolatáskát, hétközben egy kis hetyke kirándulós pici hátizsákkal jár, benne a tolltartóval és az üzenőfüzettel.:)
Lecke sincsen és a szülők lelkére kötötték,hogy SEMMIT ne gyakoroljanak velük otthon.
Hihetetlen,hogy vannak még ilyen csodás,igazi iskolák!!!!HÁLA!
Az én gyerekeimnek is borzalmasan nehéz volt a táskája ,anno, nem jó dolog ez,sőt!
Még a borítékot is ő hajtogatta?:-)
Mammka, hova járnak iskolába??
igen nagyon jó lenne, ha Európa szerte egységes lenne ebben legalább a hozzáállás az iskoláknál...persze álom, álom... erre fele is cipelik vagy húzzák maguk után a gurulós iskolatáskákat a gyerekek és sok anyuka megy értük, cipeli gyalog v.autóval, biciklivel, rollerrel...
Ó, látom a zoknit!
Könyv az van bőven!!! Mikor elsőben megkaptuk az összeset, azon filóztam, mikor lesz idejük azt a rengeteget ki is tölteni...és átvenni. De mindennek a végére értek! Hihetetlen...
Szerencse az egészben, hogy a tanárnő is tisztában van a könyvek súlyával...így ügyelve mindig beszedte, ami nem kell és így csak egy pár könyvet kellett cipelni, főleg amibe házi lett feladva.
Szeretem, ha Lizához jönnek barátnők...a környékről reggel összegyűlnek és együtt sétálnak el jókedvvel és fecsegéssel nevetéssel. Van egy kislány is itt a szomszédban, akinek a szülei hamarabb elmennek és áthívjuk addig amíg indulni nem kell. Megcsinálom mindkettőjük haját egyformára hercegnős fonattal és mint testvérek baktatnak a suliba.
Az biztos, hogy iszonyatos súly alatt nem olyan felhőtlen a hangulat...
Olvasnék már tőled valamit! Tudod, kell tőled a napi "felemelő".:-)
Köszönöm Nektek a sok kedves kommentet, nagyon örültem mindegyiknek!
Post a Comment