Monday, December 10, 2012

10.


(Írom mindezt hólapátolástól fáradtan. Ahogy kinézek az ablakon - látom is, amit érzek: el vagyok havazva.)
Nem azért szeretem annyira a zsoltárokat, mert szépek; inkább azért, mert őszinték.
Zavarbaejtően sok panaszkodó és bosszúálló gondolat van bennük ugyanis.
Még a 23. zsoltár sem egészen mentes ettől. "Asztalt terítesz nékem ellenségeim szeme láttára" ugyebár...
Ez annyira vigasztaló.
A tökéletes szépséget lehet csodálni ugyanis, de szeretni, magamhoz ölelni csak azt lehet, aki-ami közel jön az én mélységeimhez, esendőségeimhez.
Henri J.M. Nouwen írásaiban olvastam: "Talán reális elismerni ezen érzelmek jelenlétét és hálásnak lenni a lehetőségért, hogy a zsoltárok által az imádság meghittségében fejezhetjük ki őket. Talán közvetlenül az Istennel való kapcsolatunk középpontjába kell ezeket az érzéseket irányítanunk, mivel Ő lassú a haragra, hogy ott együttérzéssé és megbocsátásra való készséggé változhassanak. Talán nem vagyok még készen rá, hogy Isten országáért szenvedjek. Túl tisztátalan a szívem, a lelkem túl megosztott, szeretetem túlságosan törékeny."
(Henri J. M. Nouwen, Ich hörte auf die Stille)

5 comments:

Éva said...

Igen, esendők vagyunk mi emberek. Van bennünk panasz és bosszúálló gondolat is. Kiben több, kiben kevesebb. A Zsoltárok sem kerülheti ki ezt a tényt, de ki is tölti a receptet bajaink orvoslására, magunk megismerésére, ahogy te is érzed, mert ezt az idézetet hoztad el Nouwentől az együttérzésről és a megbocsátásra való készségünkről.
Hogy erre ki mennyire képes? Ez egy újabb kérdés már, sokszor egy életre szóló feladat.

Éva said...

Milyen jó illata lehet azoknak a hideg ruháknak!

iri said...

Hat igen mit is tennenk a zsoltarok nelkul?

márta said...

Éva, a ruhák illata, igen-igen...meg ahogy térdig érő hóban teregetek..:)

Éva said...

De ugye meleg csizmában vagy cipőben abban a térdig érőben? Én nagyon megjártam, mert hagytam átfagyni a lábaim, nem győzöm melengetni azóta, hogy ne hasogassanak.Mert nagyon könnyedre veszem néha a figurát, hiszen csak pár perc, míg pl, papucsban, alig zokniban söpröm le az erkélyről a havat.
Már vettem azóta egy meleg mamuszt is szobai használatra, nem is tudom mikor volt utoljára.:-)