Mi nők.

 Mi nők a következők miatt szoktuk szégyellni magunkat: a szarkalábaink, a szeplőink, hogy göndör a hajunk, hogy nem göndör a hajunk, hogy kövérek vagyunk, hogy soványak vagyunk, hogy csak háziasszony, az ősz hajszálaink miatt, a nemkívánatos szőr miatt, hogy van diplománk, hogy nincs karrierünk, hogy van akcentusunk, hogy butaságokat beszélünk (mert összekeverünk két hasonló szót mondjuk), de csak jóval később döbbenünk rá. Mi nők egyszerre írunk önéletrajzot és ragasztunk albumba képeket a csodálatos évekről, mikor majd' belegebedtünk  a mindennapokba s egyáltalán nem volt időnk fényképezésre, meg semmire se. Mi nők igényesek vagyunk, mindig akarunk valamit, majd sírva fakadunk pont akkor, mikor semmi értelme. Másnap reggel bedagadt szemekkel ébredünk. Mi nők ráérünk mindenre, aminek semmi látszata. Fárasztóak vagyunk. Mi nők nem adjuk fel. Igenis megyünk futni ma is, közben belehalunk és maximumon hallgatjuk a rockzenét, majd hazaérve gyorsan ebédet főzünk hét személyre. Majd elmegyünk szedret szedni a gyerekekkel az erdőbe, és főzünk egy kis üveg lekvárt karácsonyra. Az edényt nem mossuk el azonnal, majd hosszasan súroljuk lefelé az odaszáradt maradékot. Tudjuk, melyik gyerekünknek van szüksége rengeteg minőségi időre. Mi nők sokat kínlódunk feleslegesen, jódolgunk van, éjjelenként sokat gondolkodunk, viszonylag rengeteget olvasunk, nehezen tanulunk, hamar felejtünk, gyönyörűek vagyunk és elég jó a humorunk.
Mi nők. Csak ennyit akartam mondani.