A kezdődő ősz néhány szerény életvitelemre szabott terv szövögetésére késztet amúgy. Olyan leszek lassacskán, mint Egon az Olsen-bandában ("Van egy tervem!"), vagy mint a hátsó bejárat felett élő pókunk, aki egy időben minden nap kétszer is új káprázatos háló-rengeteget szőtt úgy fejmagasságban, én pedig állandóan nekimentem.
Ezek a tervek annyira mindennapiak. Egy tanfolyam (beiratkoztam), egy részidős munka (nekiláttam önéletrajzot írni, de bizonyos szempontból nézve annyira borzasztóan néz ki az önéletrajzom!), egy új fényképezőgép ( ez erős összefüggésben van az előző ponttal), egy kis sport. Ez utóbbiban vagyok a legsikeresebb: ma reggel, két év után először, elővettem a futócipőmet. Tele volt pókhálóval.
De leginkább csak boldog szeretnék lenni, mint ahogy vagyok is, és kitartó, miképpen vagyok is (még mindig zongorázom, csak nem írok róla), és hűséges barát meg mindenféle, mint ami vagyok is. Ennyi. És még van itt egy komplett konyhafelújítás is, de egyelőre inkább csak megfőzöm a mai ebédet. (Kicsit későn. Joggal hal éhen a családom.)
4 comments:
"Van egy tervem" - ezen a párhuzamon jót nevettem. :-)
szenzációs humorod van, végigrötyögtem a soraidat: "gyermekeim apja, és a férjem gyerekei:)))a káprázatos hálórengeteg, és a fejed benne:)és a borzasztó önéletrajz:)))
és legyél boldog, mert másokat is derűre tudsz bírni (magadat már könnyebb:))))
Egonnak folyamatosan voltak tervei :)))
az én Bogimnak is,:)) azzal kezdi: FIGYELJ, valamit kitaláltam (de többnyire ez a mondat a lényeg, is itt pont van:))))))))
Jó terveid vannak, és ne aggódj az önéletrajzod miatt.
Post a Comment