Saturday, September 28, 2013
Ma
túl betegnek és nyomorultnak éreztem magam ahhoz, hogy (porlevesen és rántottán kivül mást is) főzzek, hogy takarítsak, hogy futni menjek, - de annyira azért mégsem éreztem magam se betegnek, se nyomorultnak, hogy ne olvassak egy kis Dietrich Bonhoeffert, és nem menjek el a lányokkal egy rövid sétára. Mindenáron fára akartak mászni ugyanis.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
A fára mászás sem rossz, de a nagy fűben bicajozás sem.:-)
Jön a betegség, ha egy kis pihenés kell.Tudja a tested nagyon jól, mikor mit jelezzen.
Jobbulást Márta! A por leves azt hiszem ilyen esetben megbocsátható:) Gyönyörűek a fotók, mint mindig.
És milyen jól tetted, hogy nem a takarításhoz szedted össze az itt-ott elszórt maradék erődet, hanem a sétához meg a fotózáshoz!
Gyógyuláshoz a legtöbb energiát épp a természettől kaphatjuk... jobbulást! :-)
csatlakozom kavicshoz! tegnap nagyon erősen éreztem,hogy minden porcikámban vágyom a természet símogatására.Testet,lelket gyógyít.
Hú, Bonhoeffert nagyon nehéz lehet németül olvasni, nem a hétköznapi nyelvet használta, az biztos! Gratulálok, igazán ügyes vagy! Gyógyulj meg hamar! :)
Mielőbbi gyógyúlást kívánok! Remélem már jobban vagy....
Szeretettel,
P.
Nagyon szeretem a leveleken átszűrődő fényeket!
Csodás táj vesz körül!
Gyógyulást kívánok, mindenfelé sok a beteg.
Köszönöm nektek!
Leda, igen, nagyon igényesen, bonyolultan fogalmaz, szóval pont úgy, ahogy én azt szeretem! :)
Post a Comment