Pedig mindig lenyűgöz, hogy annyira más mint én, és mégis ő az én legjobb macska-barátom.
Mikor reggel enni viszek neki, soha nem lát neki azonnal, ha mégoly éhes is lenne. Először gondosan körbejár, hozzám simul, köszön, mintha azt mondaná: nemcsak húskonzervvel él a macska. Nem szereti, ha ölbeveszem, morog, ha dédelgetem, s ha nem hagyom abba, fogai közé veszi finoman a kezemet, fenyegetésképpen. Soha nem harapna meg. És mikor nyaranként hetekre elutazunk, mesélik a szomszédok, hogy keservesen nyávog napokig az ajtónk előtt, s az ételt még úgy-ahogy elfogadja, de simogatást, vigasztalást mástól, köszöni szépen, nem kér.
Lehet egy macska hűséges?
És amúgy nagy vadász, akkor jön-akkor megy, mikor csak eszébe jut, időnként benéz az udvarról a konyhába megnézni, ott vagyok-e. Ott vagyok.
Nagyon szabad, vele én is szabad vagyok, és valami olyat segít megérteni a barátságról, amit sokáig nem tudtam és még most sem tudok.
Igaz, hogy csak egy macska, de a legmacskább macska a világo(mba)n ám!
13 comments:
Es ez a legszebb macskamese amit valaha olvastam(nem is tudom ha olvastam is macskarol meset:valodit)
A "Kedvenc állatom" című fogalmazásodra 10est kapsz. Avagy 1est, mint arra tifelétek:)
"Először gondosan körbejár, hozzám simul, köszön, mintha azt mondaná: nemcsak húskonzervvel él a macska."
Tanulhatok Micitől a hálaadás területén.
Amióta az eszemet tudom, mindig volt macskánk, 6-7-re konkrétan emlékszem is. Ahány annyiféle, mind más "személyiség". Ismereteim szerint a macska helyhű és nem emberhű. Ezt 2 macsekunk is bizonyította, felnőtt korukban nem maradtak meg új helyen...(nem szobában tartottra gondolok) A macskák nem állják ha a szemükbe néz az ember és beszél hozzá, ellenben a kutyákkal, ők "igénylik is". Próbáld ki, hogy reagál erre a Te Micid?
A Mici nem követi a blogodat?
De igen, követem, csak nem nyávogok egy szót sem, hadd higgye, ő az okosabb. (Erre azért van szükség, mert én nem érek fel a hűtőig, hogy levegyem magamnak a húskonzervet.) De amúgy, természetesen én vagyok a főnök a portán.
Szia Kavics,
igen tudom, hogy helyhű meg hogy szemébe nem szabad nézni, de rövid időre ez is működik, és picit minket is szerethet, mert annyira vigasztalhatatlan, mikor elmegyünk. Nem láthattam ugye, de több szomszéd is mesélte. Én nagyon szeretem a macskákat, és mindenfélét bemagyarázok magamnak, csakhogy az legyen a vége: ők is szeretnek engem. :)
Én mindig is macskapárti voltam. Mindig is volt macskám. Most is van, aki nagyon okos és helyén van az esze. Én nem hiszem azt, hogy egy macska a helyhez kötött, szerintem éreznek és gondolkodnak. Okosakat. Egyszer volt egy macskám, aki saját maga nyitotta ki a házban az összes ajtót, mert nem akart bepiszkítani a házba. Egyszer volt egy macskám, aki két kis mancsa közé vette a ropit, és úgy ette, mint az emberek. Egyszer volt egy macskám, aki reggelenként jött ébreszteni. Mellém bújt és dorombolt nekem. Egyszer volt egy macskám, aki amikor elköltöztem otthonról, de eljött a hétvége és tudta, hogy hazajövök, minden pénteken a kapuban várt.
Szeretem a macskákat, és ez így is marad.
nekem az jutott eszembe, hogy a mi emberi kapcsolataink is így működnek jól: ha nem csak a külső dolgokra koncentrálunk (enni adsz neki), hanem van egy belsőségesebb, lelkibb részre is (körbejár, hozzád simul)
csak sokszor a rohanásban az utóbbi elmarad...
pedig az elvégzett dolgok mennyiségénél a kapcsolatok minősége sokkal értékesebb
köszi, hogy írtál Micidről :)
Szia Márti!
Az állatok szeretete egy gazdagság minden embernek. Hihetetlen, hogy mi mindent kapunk tűlük, általuk ismerhetjük meg magunkat jobban.Jó visszagondolni a gyerekkoromra, amikor macskák és kutya vett körül! Ezért is óriási űr most az életemben, hogy se kutya, se macska...:-(
Egy macska igenis lehet hűséges! Méghozzá emberhez! Csak foglalkozni kell vele..:o)
Mi tavaly fogadtunk be egy kandúr cicust és annyira hálás volt érte, hogy csak na! Ha a férjem elment a kertbe sétálni egyet, mindig követte, mint egy kutya... ha leült, már ugrott is az ölébe...és milyen jókat aludt ott! :o)))
Szóval a macska is hűséges és ragaszkodó és megérti, ha beszélsz hozzá, csak nem mindig hajlandó válaszolni...:o)))
végig mosolyogtam....köszönöm...
:)))
Én a mi Bercikénk óta már abban sem hiszek hogy helyhű a macska, lehet emberhű is. Sőt!
Akárhová vittük: "nagyszülők", nyaraló, bérelt ház, új ház, sosem veszett el.
..és milyen türelmes volt a babánkból kislánnyá cseperedettel! Aki néha már túlontúl durván viselkedett vele, Ő pedig csak figyelmeztetett. Egy puha kézrátéttel, egy finom harapással (ami olyan lehetett mint amit Mici is alkalmaz).
...és milyen okos volt! Az első közös Karácsonyunk előtt pár nappal dögönyözés közben csúfolódtam vele, mondván hogy az Ő kényelmes macskalétben semmit nem tud a világról. Tudja-e? - mondtam neki viccesen - hogy ilyenkor ajándékot kell adni egymásnak? Ő vajh mit fog adni?
Láss csodát: Karácsony reggelén egy egeret találtunk a lábtörlőnkön. Előtte soha. Végül is utána sem, mert bár vadászott rendesen, minket csak akkor ajándékozott, ha Ő azt úgy akarta. Például a várandósságom alatt - elég sűrűn. Ilyenkor behozta az aktuális zsákmányt: gyíkot, madarat, egeret és letette a lábam (!) elé.
Senki ne mondja nekem hogy ez véletlen.
És ahogy a szülésem napján cirógatott, kényeztetett, bújt...nem voltam elég figyelmes, csak utólag jöttem rá, hogy Ő már érezte (6 nappal a terminus előtt).
Sajnos nincs már velünk, tavaly távozott az Örök Vadászmezőkre. :-(
Borzasztóan hiányzik, és egyelőre még nem is vagyok nyitott egy újra, mert még Őt keresném, és félek, nem tudná pótolni a Másik. Majd egyszer.
Drága Márta! Örülj Micinek továbbra is. Nagy Kincs.
Post a Comment