Helyzetjelentés.

Szombat délelőtt van, és nekiveselkedtünk némi szekrényösszeszerelős, edénysúrolós,ablakpucolós, nagytakarítós aktivításnak, miközben azt az új éneket gyakorlom, amit három hét múlva a szomszéd falu templomában fogunk énekelni istentiszteleten, igaz, még nem igazán megy, de majd menni fog, legfeljebb úgy járunk, mint a legutóbbi esküvőn, ahol az utolsó előtti dalnál a tenor két másodperccel később ért finisbe, mint a szoprán és az alt, de nem baj, mert mi addig mind nyújtottuk a végső hangot, míg ők is! ők is! végre valahára célba értek.