olyan jó korán kelni, mert ilyenkor egyáltalán nem kell, és olyan jó kávét főzni a csendben, felét még úgy forrón felhörpinteni, majd felhúzni az esőnadrágot, a piros kockás gumicsizmát, aztán kimenni a harmatos dombra, lehasalni a fűbe és csak nézni, hogyan ébred a reggel. Felfelé és mindenfelé határtalan a tér. Az elnyílt pittypangok, a kis semmilyen fűszálak, amik mellett máskor figyelmetlenül el - mind csillog és ragyog, én is ragyogok, s egy felcsillanásnyi időre elhiszem: minden lehetséges.
5 comments:
Ezért is járok ide, hogy ilyeneket olvassak, és légies képeket nézzek.
jaj, köszi, köszi!!
ugye milyen szépséges az apró pici fűszálak pici harmatcseppjeinek ragyogása, én soha nem látom viszont a képeimen ezt a varázslatos csillogást, de hiszem, TUDOM, hogy ott van :)
Én is, én is, én is....
Nekem is tegnap voltak olyan pillanataim....
Szép hetet kivánok....és köszönöm soraid...
Szeretettel,
P.
Gyönyörűek a képek, megint!
Post a Comment