múló pillanatok

...reggelenként az első álmos mozdulatok: egy csésze kávé nekem, majd sok-sok tea a termoszokba és a reggelihez
...idei őszi személyes stílus: piros zongorakesztyű, piros, pöttyös táska, szürke sál, sötét kabátka
...kanyargó patak az út mentén
...a munka, bármilyen munka: öröm, mert ha nem lenne az, ha csak olyasvalami lenne, amit túl kell élni, minél hamarabb össze kell csapni, akkor úgy múlik el az élet is, hogy épp csak túlleszünk rajta
...van néhány ember a világon, aki szereti a képeslapjaimat
...tisztára súrolt mosogatókagyló
...coolnak számítanak a zongorakesztyűim az idejét időnként nálunk elütő tizenéves ifjúság körében, ők ajándékba kapják tőlem
...a rend nem tökéletes, de hogy élhető legyen, kész vagyok konfrontálódni, zsörtölődni, minimális elvárásokhoz makacsul ragaszkodni (saját tányért, saját összehajtogatott ruhát elpakolni, hm?) - és igen, talán nem vagyok olyan kedves, mint lenni szoktam volt, de csak azért, mert egy - igencsak fáradékony - ember vagyok én is, mint mindenki más.
...tojáshéjra írt üzenet
...bátrabb vagyok és keményebb fából faragtak, mint én azt hittem.
...félek eleget. hol ezért, hol azért. két dolog szokott segíteni: a szép, jó, kedves baráti szó (mikor van), s ha elémegyek annak, amitől rettegek, a szemébe nézek, majd újra és újra rájövök:
nem kell  félni.
sem élettől, sem haláltól.