díszítő, ajándékba kapott nárciszcsokrot három országhatáron át hoztam haza. Tegnap még a virágvasárnapi ébredést tette széppé, egy műanyag fogmosó pohárban elrendezve, abban az egyszerűen berendezett tetőtéri szobában, a magyar-osztrák határ közelében, ahol az utolsó útszakasz előtt hazafelé még megszálltunk. Ma a tíz napos távollét utáni visszailleszkedésben segít, egyelőre nem túl nagy sikerrel, a hétköznapokba. Szavak nélkül is arra biztat, hogy csak kezdjem el valahogy. Csak végezzem én is, ahogy a virágok, a saját dolgomat.
Legyen hát e néhány, különösebb cél nélküli sor a kezdet. Csak úgy, a miheztartás végett. Az irány meghatározásának érdekében. Legyen a legelső, akármilyen szerény tétel a tennivalók meg sem írt listáján, amit nagy szeretettel, nagyon lassan, de elvégezhettem.
6 comments:
Csak egy kérdés - itt a közelben szálltatok meg?:)
Sopronban.:) Valahogy sokat jártam oda. A legszebb az volt, hogy sikerült együtt vacsorázni valakivel, akit tizenhat éve nem láttam.
Igen, ezek megmelengetik a lelket :). Bár néha vannak kínos találkozások is... de akkor ez a jók közé sorolható :)
Igen, abszolút. (a "valahogy" helyett "valaha" állt, de átíródott.)
I really enjoyed reading your post about the decorative bouquet of daffodils that you received as a gift and brought home over three national borders. It's amazing how something as simple as flowers can bring so much joy and meaning to our lives.
I also appreciated your reflection on the power of encouragement, even without words, and the way your bouquet of daffodils inspired you to simply begin and do your own thing. Your words reminded me that sometimes the smallest gestures can have the biggest impact, and that it's okay to take things slow and steady, completing one task at a time with love and care.
Thank you for sharing
Thank you :)
Post a Comment