amikor még nem tudtam elkezdeni, vagyis elkezdeni igen, csak befejzni nem, egyetlen fontos tennivalót sem. Gondolok rájuk, listát írok belőlük, de még a listát sem fejezem be, mert hirtelen eszembe jut valami, amit feltétlenül szeretnék megkeresni, végül abbahagyom, mert eszembe jut, hogy van fontosabb dolgom is. Közben már csak annyi idő marad, mielőtt indulnom kell a városba, s előtte még a kutyával is kell járnom egyet, hogy tényleg nincs értelme semminek nekifogni, ezért előveszem a könyvet, amit éppen olvasok, az írásról szól, írásgyakorlatok vannak benne, gondolom, legalább egyet mindenképpen megírok. De a könyv lapjai között gyönyörű, illatos préselt virágokra találok, s elkezdek azon gondolkodni, vajon melyiket mikor és miért tettem oda. Így, ahelyett, hogy legalább egy icipici tennivalót elvégezzek a listáról, amit még mindig nem fejeztem be, bejegyzést írok erről az egész káoszról, ami miatt még csak nem is hibáztathatok senkit, hiszen saját magam teremtettem saját magamnak.
8 comments:
ó, ez pont olyan, mint az én tegnapi napom :-)
Felkeltette az érdeklődésemet az írásról szóló könyv. Milyen jó lenne egyszer tanulni belőle.
Doris Dörrie "Leben, schreiben, atmen" című könyvéről van szó és sokkal egyeszerűbb, mint gondolná az ember...a saját életéből ír le történeteket, s minden írás végén van egy "feladat", ami emlékezésre és írásra késztet...például: írj a hajadról,a különböző frizurákról, amiket viseltél...s közben annyi minden eljön, találkozások, emlékek...ilyesmi
Kiváncsivá tettél engem is Márta, e könyv kapcsán🤍🤔 angolul, esetleg magyarul megvan vajon?
P.
Én is épp a könyvről akartam kérdezni,köszönöm a választ.Nagyon érdekesnek hangzik,utánanézek.
Magyarul biztos nincs meg, de angolul sem, legalábbis nem találom. Inkább német nyelvterületen ismerős.
az említett részről icipici ízelítőt találtam:
https://www.diogenes.ch/dam/jcr:8587cbdd-07b0-4c29-bab3-7ba98003b182/978-3-257-07069-9.pdf
de talán nem is a könyv maga, ami annyira érdekes - számomra - hanem, hogy amikor elborít a saját napi-"túlsok" (amit jórészt "magunknak- magunktól" is nevezhetnénk), akkor is bukkanhatunk váratlan, üdítő csodákra...és ez a lényege a napjainknak
Köszönöm
Post a Comment