Keresztút.

 

Gyönyörű könyveket olvastam mostanában. Erwin McManus-tól a "The Artisan Soul"-t, Makoto Fujimura-tól az "Art+Faith"-et, ma elkezdtem ez utóbbitól a "Silence and Beauty"-t. Olyan könyvek ezek, melyek csak többszöri olvasás után lesznek majd teljesen érthetőek, nem csupán csak a számomra idegen nyelv miatt. Azt hiszem, elmondhatom, főleg azok a könyvek érdekelnek, melyekről tudom, hogy ezt többször is el fogom olvasni. Nem baj, ha így összességében véve kevesebb könyvre lesz életidőm. Vagyis bajnak éppen elég baj azért. 

Az utóbbi egy-két hónapban azon gondolkodtam, mi a legfontosabb kérdés életem aktuális szakaszában. Februárban azért is olvastam a szokásosnál kevesebbet, mert minden untatott, aminek nem volt köze ehhez az egyetlen, fontos kérdéshez. Amit aztán úgy fogalmaztam meg, hogy azt szeretném tudni, mit jelent nekem, itt és most, kreatívan élni? Mi az, ami az én feladatom, amin változtathatok, hogyan kellene konkrétan formálnom a napokat, a módot, ahogy élek, szeretek és dolgozok, hogy valóban szép legyen végül a legfontosabb, amit létrehozok: maga a megélt élet. 

A McManus könyv végén feladatok, kérdések is vannak az egyes fejezetekhez kapcsolódóan. Az egyik így szólt: azonosíts egy tevékenységet az életedben, ami leginkább kifejezi azt, aki vagy. Több minden is eszembe jutott, az egyik a blog volt. Majd az ehhez kapcsolódó következő feladat: kötelezd el magad, hogy ezt a tevékenységet vagy abbahagyod, vagy folytatod, de akkor a tőled telhető legjobban, legszebben.

Ez utóbbin még gondolkodnom kell, már csak azért is, mert teljesen objektíven szemlélve, ha mindent abbahagynék, amit nem tudok a lehető legszebben művelni, akár le is húzhatnám a rolót. Másrészt, ha valóban a tőlem telhető legszebb életet szeretném megélni, logikus, hogy a tőlem telhető legszebb munkára kell törekednem. 

Bármi is legyen az igazság, ezek a feladatok kis lángot lobbantottak fel a szívemben s arra indítottak, hogy valami újat hozzak a blogra. Az elmúlt két nap minden szabad percét azzal töltöttem, hogy bejegyzéseket írtam a következő öt napra. Az ötödik még nincs is készen. Legyünk őszinték: még el sem kezdtem. Keresztút-bejegyzéseket írtam, kicsit az adventiekhez hasonlóan, kezdve nagycsütörtökkel, befejezve majd húsvéthétfővel. Bár a Szentírás szövegeit veszem alapul a gondolatokhoz, kis esszékhez, igyekezetem szerint nem csak azoknak szólnak, akiknek hozzám hasonlóan fontos a hit. Az élet legmélyebb, legfontosabb kérdéseiről szólnak, tehát mindenkinek.