Hétfő reggeli szösszenet...

Lassan kezdek rájönni a blogozás rejtelmeire, annyira azért tényleg nem bonyolult. Most hétfő reggel van, Tibi és a gyerekek nemrég mentek el. Számomra ez a nap fénypontja, na nem azért,mert elmentek, hanem mert ilyenkor van egy kis időm magamra, leülni kicsit a rendetlen lakásban,( mert egy öttagú család itthon töltött hétvégégéje után ugyan milyen másmilyen is lehetne? ), és csak úgy el-lenni egy félórácskáig...Úgy kell nekem ez a fél óra, mint virágnak a napfény. Mert én elfogadom, hogy van olyan ember, aki szeret mindig beszélni és társaságban lenni, ( amúgy gyakran én is), de én úgy lettem összerakva, hogy kifejezetten szeretek hallgatni és egyedül lenni. Azt hiszem, öröklődési tényezők is közrejátszottak ebben. Apu is ilyen, illetve én vagyok olyan, mint Ő.
A hétvégén itt voltak Ágiék, és annyira, de annyira jó volt. Mert hogy nem csak fizikailag, de azt hiszem, lelkileg is rokonok vagyunk. Gyakrabban kellene találkozzunk.
Tegnap nem voltunk gyüliben,( a család kétharmada náthával küzdött, a másik egyharmad meg ápolási szolgálatot végzett), de azért néztük a Golgota on-line igehirdetést, ahol egy angol fickó prédikált, és magyarra fordították. Sára is nézte egy darabig, aztán azt mondta:" Az a néni utánozza a bácsit, csak ő magyarul beszél!" Nem is olyan roszz körülírása a tolmácsolásnak egy hétévestől. Jó activity-játékos lesz belőle.
A hétvége másik nagy eseménye az, hogy Annának kiesett az első foga. Hozott is neki a fogtündér a párna alá "rengeteg" csörgő pénzt :)