Egyelőre ugyan nem lehet comment-et hagyni...

...de azért majd lehet próbálkozni. Valamit nem állítottam be jól, de majd egy szakértő segítségével orvosolom a dolgot.
Ma reggel Annácskám mindent elkövetett, hogy itthon maradjon velem. Betegnek tettette magát, érvelt, könyörgött...Azt hittem, történt valami az oviban, azért nem akar menni, de végül elárulta, hogy csak velem szeretne lenni, kettesben. Amúgy ugyanezt Sára megcsinálta velem a múlt héten, has- és fejfájást szimulált, és miután elmúlt nyolc óra, és már lekéstük a sulit, csodálatosan meggyógyult. Teljesen átvert. Csak tudnám, hogy más anya hogyan tudja elosztani az idejét és figyelmét egyenlő módon a gyerekei között! Nálunk ebből mindig reklamáció van. "Őt többet ölelted! Őt jobban szereted! Világgá megyek!"
Szerencsére ők olyan gyerekek, akik kimondják azt, amit éreznek és gondolnak. Másokkal szemben már többé-kevésbé tapintatosak, ( például tudják, hogy nem mondunk olyant hangosan, hogy :"Niiii, öreg néni!", vagy "Anya, ennek a néninek miért látszik ki a pupija?")
De Tibit és engem nem nagyon kímélnek. Ami a szívükön, az a szájukon.
Csak remélni tudom, hogy nem rontunk el sok mindent a nevelésükben, és hogy boldog, egészséges lelkű felnőtté válnak. That's why I'm praying for...