Mesélhetnék akár a tegnap reggelről is, amikor az még az utolsó percben is kételkedtem abban, hogy eljutok-e a gyülibe. 10 órakor még itthon voltunk, a gyerekek bömböltek, tehát minden a szokásos volt. De aztán szépen elindultunk, nem is késtünk sokat, mert a pápai baptisták valahogy mind késősök. A prédikáció igazi lelki táplálék volt. A böjtről volt szó. Aztán délben javasoltam a családnak, hogy akkor az ebéd alatt tartsunk böjtöt, merthogy nem volt előre főzött ebédem, de leszavaztak.
Aztán a ma reggel... Mindhárom gyerkőc beteg lett, ki jobban, ki kevésbé. Ilyenkor már tudom, hogy jobb, ha kis üvegbe gyűjtött pisivel megyek az orvoshoz, ha nem akarok kétszer járni. Ott voltunk már kora reggel, de már tele volt a váró. Amúgy jóban vagyunk az orvosnővel, ezért bekopogtam a VIP bejáraton, máskor is ott szoktunk bemenni, ha sokan vannak. De ma nagyon rossz napja lehetett a dokinak, mert nem fogadott bennünket, csak elküldött a laborba és holnap délutánra kaptunk időpontot. De a laborba már friss nedű kellett, tehát kocsiba be, kocsiból ki, bilire rá. Hát alig csurrant valami, hiába folyattam a vizet, hiába itattam őket. Végül elindultunk a laborba annyival, amennyi adatott. Most nem untatlak benneteket a parkolásom részleteivel... Végül nem kevés várakozás után sikerült mindent elintézni, és most várjuk az eredményt, illetve reménykedem, hogy holnap a doki nem lesz olyan harapós kedvében, mint ma. Ja, és próbálom túlélni a napot a három kis drága, zsémes csöppségemmel:)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Na, nem kell mar Karinthyt olvasni. A Plass konyvek is elfogytak. De jo, hogy irsz ilyeneket, legalabb mi is normalisaknak erezzuk magunkat. Vagy, hogy legalabb nem vagyunk az egyeduli hajcihosok.
Irhatsz nyugodtan a parkolasrol is, az most meg erdekes :)
Jozsi
Kedves Józsi, én nagyon örülnék, ha te is írnál ilyen történeteket. Na, nem lépsz be a bloggerek táborába? Én olvasnám...:)
Amúgy hidd el, jó leírni ezeket az apró történéseket, mert különben egy hét múlva már elfelejtem. Nem is gondoltam volna, hogy ti is hajcihősök vagytok. Akkor nektek is nagyon sok humorra van szükségetek, ami nálunk mindig kirendelődik valahogy:)
En ugyan nem, de a kedves parom mar belepett, igaz, komolyabb hangvetelu tortenetekkel. Meg ehhez kell a 3 egymashoz korban kozel allo csemete, akik folyamatosan szolgaltassak az esemenyeket, nalunk azert ez talan nem ilyen dus.
Most az o nevevel irom ala magam, bizonyitekul. Probalkozott ezen a blogon is, de nem ment, valoszinuleg gmail cimhiany miatt.
Jozsi
El is olvastam amit eddig írt. Kár, hogy majd nem kommentelhetek. Merthogy nem lehet, ugye? De azért mondd meg neki, hogy olvasni fogom, amit ír, már tettem is hozzá egy könyvjelzőt.
Ja, és csak rajtatok múlik, hogy legyen három gyerkőc:)
Amúgy, te lennél a Mackó? :)
Post a Comment