Micsoda reggelem volt...

Annáéknál ma farsang van az óvodában. Már rég megvarrtuk a pillangójelmezt, tegnap sütöttem, vasaltam, egyszóval kitettem magamért, elvégre ilyen hececáré csak egyszer van egy évben (szerencsére!). Csakhogy! Ma reggel Annipanni kitalálta, hogy neki nem is tetszik ez a ruha, különben is már kinőtte (!), mindenütt szorítja, és egyáltalán ő már nem is akar pillangó lenni. Közben meg már indulni kellett volna, és még a másik két leányzót is készíteni kellett. Ráadásul Tibi elmerengő hangulatban volt. Na, hát el tudjátok képzelni, milyen bolondulás volt...Meg kell, hogy mondjam, hogy most, kivételesen, elég jól kezeltem a helyzetet. Nem mondom, hogy nem ment fel a vércukorszintem, de sikerült apró kis kompromisszumokat kötni és nagy nehezen elindulni. Aztán úgy tűnik, ma mindenki autóval vitte oviba a gyermekét, ráadásul mindenki egyszerre érkezett, és alig tudtam leparkolni. Bármennyit tolattam és próbálkozatm, sehogy se tudtam rendesen beállni két autó közé. Végül ott hagytam az egészet, ahogy volt. A fél autó kilógott az utca közepéig, kerülje ki aki akarja.
Bár esik az eső, jó kedvem van, mert miért ne lenne. Megyek porszívózni, aztán meg tanulok egy kicsit németül, mert képzeljétek, tegnaptól kezdve tanárhoz járok, és nem akarok égni előtte a következő órán.