a virágaimat nagyobb cserepekbe, és hirtelen sokkal nagyobbaknak tűnnek. Például a rózsám mintha hirtelen egy csomó új kis bimbót növesztett volna. Szemmel láthatóan örül a változásnak.
Amúgy meg, itt is nagyon hideg van. És nagyon gyorsan eltelik egy nap. Miután hazajönnek a gyerekek, jobbára velük foglalkozom. Az iskolásokat külön-külön olvastatom hangosan németül - és ez a tanulással együtt nemkevés időt vesz igénybe. Persze, kedvük se nagyon van hozzá, de ha minden nap egy kicsit gyakorlunk, akkor majd könnyebb lesz. Hétfő reggelenként van nekik ilyen körbeülős beszélgetésük, ahol mindenki elmondja, mi történt a hétvégén, ilyesmit - és erre mi úgy készülünk, hogy egyszer megfogalmazzák és leírják egy papírra magyarul, azt én lefordítom a tökéletes nyelvtudásom segítségével és lediktálom nekik, majd mégegyszer átírják, miután kijavítottuk a helyesírási hibákat. Hát ilyesmivel el is telik egy egész délután, mert sajnos kötelezően egy csomó időt arra szánnak, hogy megpróbálnak kibújni a feladat alól. Ja, és a beszélgető-körben erről a cetliről olvassák fel az ő mondanivalójukat.
Enikő ma reggel azt mondta az óvó néninek szép hangosan, hogy Guten Morgen, hogy hadd örüljön neki, és örült is neki nagyon. A gyerekek sok mindenre képesek, hogy a felnőtteket örülésre bírják.
Esténként pedig a Tündér Lalát olvasom fel nekik, de csak akkor, ha fél kilencre tisztán és illatosan már az ágyban vannak, és készek arra, hogy az alvósállatkáikkal együtt álomba merüljenek. Nem szoktak álomba merülni, és mikor már egy csepp hangom sincs, akkor is azt mondják, hogy "még, még", de azt hiszem, ez pontosan így van rendjén.
7 comments:
Mi is Tündér Lalázunk :-). És Ákos imádja, és ha egy huzamban olvasnám neki végig százszor is, akkor sem bánná, és akkor sem aludna el... Csak hát igen, azok a fránya hangszálak! ;-)
Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy előbb túl lesztek ezeken a nehézségeken mint ahogy várni lehetett. : )
Lehet, hogy már rég eszedbe jutott neked is, de ha találnál valami kedves német gyerekzenét amit te is meg tudsz szeretni, azt játék közben is hallgathatnátok időnként.Az olvasásról pedig az jutott eszembe, hogy én biztosan próbálnám valahogyan játékossá tenni, pl. nem olvastatnék egyelőre mindig egybefüggő szöveget, hanem mondjuk kis papirkákra irnék szavakat,mondatokat amit kiolvastatnék velük, vagy egymásnak irhatnának amit a másiknak kell elolvasni.Nagyon nagy dolog, hogy az ilyen komoly tanulásra is rá tudod őket birni nap mint nap, nagyon ügyesek.
Én is megpróbálok valami ilyesmit, kedvet csináltál, és az biztos, hogy később sokkal könnyebb a tanulás egy olyan gyereknek aki hozzászokik.
Anikó
A szülői értekezleten mondták, hogy maximum fél órába bele kell férjen az itthoni tanulás, ami nagyon szimpatikus, és tényleg nem is adnak sok megoldandó feladatot itthonra. Ezért tanulok velük pluszba, mert azért elég nagy hátrányban vagyunk a többiekkel szemben. Vettem olyan meséskönyveket, ahol sokkal több a rajz, mint a szöveg, ezeket olvassuk. Meg az iskolai olvasáskönyvben levő kis szövegeket, verseket, hogy ők is sejtsék azért, hogy miről van szó.
És igazad van, tényleg nagyon ügyesek. (Amúgy már rég érdekelne, ha nem titok, ti hol vagytok? :)
Nagyon ismerős. :o) De most egy kicsit megborzongtam: Jövőre a kicsi is iskolás lesz... Jaj!
Nálunk most "Szív nélküli óriás" c. mesekönyv megy - átlagos mesékkel. De ők nem szeretik kétszer hallani a meséket.
A legnagyobb esti mese melléfogásom a Mazsola és Tádé volt, két meséig jutottunk benne. Kicsit kilógott a lóláb: "Tessék jó testvéreknek lenni!" :o)
Annyi aranyos kis nemet mese es enek van. :) Kitartast a nemettanulasban a lanyoknak is es neked is. :)
Már lehet, hogy sejted; mi Japánban vagyunk, úgyhogy olvasás és irás tekintetében halmozottan hátrányos a helyzetünk...
A.
Ajaj. Nektek tényleg sokkal, de sokkal nehezebb. Bátrak vagytok.
Post a Comment