Tuesday, September 9, 2008
Nos, úgy néz ki,
hogy tényleg van itt egy barátnőm. Ő az, akiről már meséltem (öt lánya van, kettő Down-szindrómás...) Mert mondjuk, van olyan, hogy az ember idegen egy adott helyen, plusz a nyelvet is csak hellyel-közzel beszéli - és azért vannak kedves emberek, akik meghívják egyszer, de aztán másodjára már nem. Ez teljesen érthető, a nyelvi akadályok nem lebecsülendőek. De Juttával már elég rendszeresen látogatjuk egymást, egyszer én őt, aztán ő engem - és van türelme kivárni, míg kinyögök egy mondatot, és szerencsére beszédes, mert én magyarul sem vagyok túlságosan az...szóval jó. Jól érzem magam vele, és érzem azt, hogy nem csak udvariasságból keresi a társaságomat, és ez annyira melengeti a szívemet. Amúgy vannak közös tulajdonságaink is, mert mindketten kétbalkezesek vagyunk, már ami a varrást illeti - de most elhatároztuk, hogy együtt el fogunk végezni egy varrótanfolyamot. S akkor majd felavathatok egy új címkét is, azt hogy: mártavarrnifog. Szuper.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
Ha csak fog, akkor már most felavathatod az új cimkét :)
te nem vagy beszedes igazabol? amrmint eloben?
de fura..
ram is azt mondjak..
csak a bloggon vagyok extrovertalt :))))
Én hol ilyen, hol olyan vagyok. Az tény, hogy többnyire nem érzek késztetést arra, hogy állandóan beszéljek, mert félek, hogy megfájdul a szám.
Egy varrótanfolyamot én is szívesen kijárnék!!!Bárcsak lehetne!!
A párom úgy varr,hogy csak na,de neki nincs türelme tanitani...
De jó,de jó,ez az,ami igazán hiányzott Ott Neked,szerintem:)!Nyelvi akadályok....hamarosan elég lesz,ha csak egymásra néztek és máris tudni fogjátok,mit gondol a másik:).
:o) És akkor majd én dicsérlek, hogy nahát, milyen jót varrtál! :o) Alig várom! :o)
Egyébként nem olyan nagy ördöngösség, mint aminek tűnik - engem egy barátnőm tanítgatott annak idején - egy szoknyát varrtunk együtt, de a blézerre már meguntuk. :o)
Post a Comment