Tegnap este

összeállítottam egy szép kis egyhetes menüt. Vonalzóval-ceruzával táblázatot rajzoltam, írtam, radíroztam, javítottam - vásárlási listát írtam, aztán listát arról, hogy el ne felejtsek bevásárolni. (Nem, arról nem írtam listát, hogy nehogy elfelejtsem megnézni azt a papírt, amire azt írtam, hogy nehogy elfelejtsek bevásárolni.) Ehhez képest, ma totál mást főztem, mint amit mára kitaláltam. De erre csak így utólag jövök rá. Úgyhogy kiradíroztam a mai napra beírtakat, és feljegyeztem a tényleges ételeket. Igazán, lassan olyan leszek, mint Rickl Mária a "Régimódi történetben", akit állandóan csak a háztartási könyveiben körmölgetve lehetett látni a filmben.
Hát igen. Minden kezdet nehéz. Illetve: a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. És különben is, az ilyen komolyságos dolgok megszokásához idő kell. Meg aztán, száz szónak is egy a vége...holnap egy új nap lesz, és még bármi előfordulhat.