vagyunk itt. A gyerekek még nem tudják a nyelvet, csak szavakat, de ezen tudásukat sem nagyon csillogtatják, mert nem tudom miért nem...Hm, igen, már sokadszorra magyarázom a tanároknak, hogy nem, nem szoktunk velük itthon németül beszélni, és igen, sokat tanulok velük, és előre is köszönöm a türelmüket. Danke schön. Amúgy kedvesek, de tényleg.
Visszatérve a gyerekek német tudására: bezzeg, ha fagyit kell venni, és én nem veszek, akkor tudnak venni maguknak, és ha nem vagyok szemfüles, még nyalókát is vesznek hozzá.
Amúgy csak most gyűjtöttem elég bátorságot hozzá, hogy elkéreztessem Sára egyik osztálytársát egy kis játszásra . Mert mindig túlóvatoskodom a dolgokat. És mert szerintem idő kell ahhoz, hogy megbízzanak bennünk, meg ilyenek. Szóval ma órák után eggyel több gyerkőt hoztam haza, és hamarosan jönnek érte a szülei. Közben meg fülelek, figyelem, hogyan kommunikálnak a gyerekek. Hát úgy, hogy a Kalákát hallgatják, és közben Sára magyarul tanítja a barátnőjét...:)
5 comments:
ügyesek ezek a lányok!
Szia Márta,
Még mindig szeretem olvasni a blogod!:)
Zsófi
:)
Kedves Márta!
Egy ismeretlen olvasód vagyok.
Mi a múlt év szeptembere óta vagyunk külföldön, egy éppen ma három éves kislánnyal és egy hat és fél éves kisfiúval.
Februárban még nagyon aggódtam a kisfiamért, aki áprilisban kezdte az iskolát, mert bizony alig alig tudott valamit az új nyelven.
Azóta már iskolás, és 1oo%-os teszteket ir( sajnos itt már az elsősöket is nap mint nap ezzel kinozzák). A szókincse persze messze elmarad a többiekétől, de jól boldogul és néha amikor együtt megyünk valahová, olyan összetett mondatokat kanyarit, hogy csak pislogok. S bár megértem amit mond, de nem tudnám ilyen szépen kifejezni magam.A gyerekek sem varázsütésre kezdenek idegen nyelven beszélni, de fogod még őket csodálni. Az egész bizonyos, hogy nem tud ember gyorsabban nyelvet tanulni, mint egy gyerek anyanyelvi környezetben. A sok mesével ellentétben azonban szerintem ez nekik is tovább tart mint három hónap.( ilyeneket lehet hallani időnként )
Köszönöm, hogy bekukucskálhatok az életedbe, egészen különleges, csodálatos embernek tartalak.
Nagyon szépen irsz, a humorod pedig nálam telibe talál . Sokszor mosolygok szivből amig olvaslak.
Abba ne hagyd!!!
Ismeretlenül is sok szeretettel,
Anikó
Szia, Anikó! Nem is tudod, mennyire örülök annak, hogy írtál és annak, amit írtál. Mert én türelmes vagyok, és nem zavar, hogy még nem tudják a nyelvet, és alig beszélnek - hát én sem tudom még. Csak ezt az árnyalatnyi türelmetlenséget egyik-másik tanító részéről nem szeretem. De majd túlteszem magam rajta. :) És köszönöm a bátorítást. :)
Post a Comment