mióta Sára néhány hónapos volt, és a gyerekorvos azzal riogatott, hogy ez a gyerek túl kicsi a korához képest, soha nem estem kétségbe, hogy valami baj lenne a gyerekeimmel. Sok hibám van, de nem hasonlítgatom a gyerekeket a másokéhoz. Mióta itt vagyunk, történnek velünk jó dolgok és kevésbé jó dolgok, mert ez az egész valahogy olyan ugye, mint egy nagy csomag, amit csak úgy egyben lehet elfogadni. Soha nem fogom megtudni, hogy a nagy váltás pontosan milyen hatással van a gyerekekre. Én vagyok az, aki tartja a kapcsolatot a tanító + óvónőkkel - és ez nem mindig felhőtlen számomra. Például ma az óvónők arra "panaszkodtak", hogy Enikő a világ minden kincséért sem szólal meg. Sok mindent ért, ez nyilvánvaló, de a "ja" helyett legfeljebb bólogat. Ő amúgy elég "antiszociális", a nővéreivel bárhová elmegy, de egyedül nem vállalkozik kalandokra. Az oviba is csak azért jár, mert viszik. Amúgy, ha velünk van, be nem áll a szája, vidám vagy nyafogós, vagy valami - szóval furcsa dolog ez. A magyar óvodában sem találta fel magát túlságosan. Szóval. Most valamilyen szociálpedagógust ajánlottak, aki amúgy is jár az oviba, mert foglalkozik néhány gyerekkel - és legközelebb elmegyek, beszélek vele, hogy mit javasol. Talán tényleg jót tesz majd, ha foglalkozik vele, és megpróbálja feloldani Enikőben a ki-tudja-miért ott levő görcsöket. Ha egy kisgyereknek problémája van, akkor meg kell próbálni segíteni neki.
De mindezen túl, hogy sokat gondolkozom, hogy is lenne jobb neki - nem igazán aggódom, mert hát egyik gyerek ilyen, a másik meg amolyan, nekem például van ilyen is, olyan is, aztán így kerek a világ.
6 comments:
Enikő tudja magáról,hogy sejpít és talán ez az ami miatt nem beszél(get)???
Vagy talán neki túl idegen a környezet,nehezebben illeszkedik be a már nem anyanyelven beszélő társai közé:
Hány éves is ő???
5 éves. Azt hiszem, a második állításod az igazság, de az idő, és sok türelem megoldás erre is. :)
Látod most megint muszáj erre irnom, nagyon nehéz lehet,hogy ezzel gyötörnek és az a legnagyobb baj, hogy ezek alapján Enikő is azt érezheti, hogy nyomás nehezedik rá, ( ld. azt mondják, hogy a világ minden kincséért nem hajlandó megszólalni, tehát valószinűleg próbálják szóra birni, ami szerintem nagy ostobaság )... csak hagyni kellene, majd beszél amikor akar... Remélhetőleg nem éppen ezzel fognak benne görcsöket kialakitani. Én csak itt okoskodok de szerintem a legjobb amit tehetsz, hogy amennyire csak lehet elengeded ezeket a füled mellett, a kislánnyal pedig érezteted, hogy ő úgy jó ahogy van, érezze,hogy ügyes amikor csak lehet , mert ezek szerint az oviban épp az ellenkezőjét éreztetik vele. És igen, minden gyerek más, nem muszáj mindenkinek locsogni fecsegni, az egyik ezért aranyos a másik meg másért.
Remélem az a szociálpedagógus majd türelemre kéri ezeket az óvónéniket.
jaj, ez a névtelen én voltam; Anikó
Tudod, így utólag olyat pityeregtem az egészen. Mert azt mondták, hogy jó, hogy nem beszél, de legalább annyit mondjon, hogy "ja" vagy "nein". Ha akarná, tudná mondani, de nem értem, miért lennének ők attól boldogabbak. Ezt egyszerűen nem értem. Az, hogy nem mondja, annak a jele, hogy nem érzi felszabadultnak rá magát, és ezt nem lehet kikényszeríteni. A szoc.pedagógussal mégis fogok beszélni, pont ezeket szeretném vele megbeszélni - hátha kedves és megértő. És ha úgy tud foglalkozni hetente egyszer Enikővel, hogy játékosan és felszabadítóan, én annak csak örülni fogok. Amúgy meg naponta csak 3 - 3,5 órát van oviban, és tulajdonképpen szerencsére nem sírva marad ott, és már ez is eredmény. Az nem lenne megoldás, hogy ne járjon, mert velem nem fogja megtanulni a nyelvet, és egy év múlva iskolába fog menni. Különben is, pont írtam valakinek, hogy az a feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy a nehézségek legyőzhetők, és mindennek ellenére szép az élet. Fogjuk fel úgy, hogy ez egy kedvező alkalom erre...:)
Amúgy meg köszi, hogy tanácsot adsz, és megerősítesz abban, amit a szívem diktál.
Post a Comment