Nagyon aranyos

Enikő, hogy kissé (vagy nem tudom mennyire) selypít, de most már tényleg logopédusra van szüksége. Szerintem. (Bár hiányozni fog, ahogy énekli hogy: Volt egy kicsi kakasom, Eeeeeelvitte a jóka...) Szóval elmentünk a háziorvoshoz, aki ugyan nem tudta megállapítani, mennyire komoly a dolog, mert Enci nem nagyon akart megszólalni, de azért adott egy tíz alkalomra szóló receptet. Ma megkerestem a logopédust is, és bár csak jövő héten kezdődik a "kezelés", egy csomó idő eltelt azzal, hogy megfelelő időpontokat kapjunk. A legmegfelelőbb is olyan, hogy körülbelül három ( bocsánat, mivel három gyerekünk van, akkor pontosan három) helyen kellene legyek adott pillanatban. Sebaj, volt már ilyen, nem is egyszer, valahogy majd megoldjuk. Amúgy pedig kíváncsi vagyok, mikor szokom le már végre arról, hogy akárkivel is szóba állva itt, ne az legyen az első mondatom, hogy: Entschuldigung, ich spreche deutsch nur ein bisschen...