Az éjjel

megnéztem ezt az igaz történeten alapuló filmet. Egy fickóról szól, aki elmegy egy távoli, exotikus szigetre, hogy misszionáriusként dolgozzon a beszülöttek között. A nyelvet nem tudja, persze, és van benne egy olyan rész, ahol annyira felbosszantja ez a tény, hogy nekiül, és napokig nem eszik, nem érdekli semmi más - csak olvassa az angol Bibliát párhuzamosan a bennszülöttek nyelvén írottal. A végén persze kidől, de meg is alapozódik végre a nyelvtudása. Eléggé drasztikus formája a nyelvtanulásnak, de működik.
A wikipédián találtam egy bejegyzést, amit ugyancsak nagyon érdekesnek találtam. Lomb Kató nyelvtanulási módszeréről szól.
"Ahogy fogalmazott, a nyelvek világában három „autó”-val közlekedik, nevük: autolexia, autográfia és autológia. (E görög eredetű szavak elemei közül az auto- az önmagát jelenti, a -lexia, -gráfia és -lógia pedig az olvasást, írást és beszédet.) Az autolexia az önmagamnak való olvasást jelenti: a könyv, amit egyedül fedezek fel, ami mindig újat és újat nyújt, amit bárhová magammal vihetek, ami nem unja el a kérdezősködést. Az autográfia az önmagamnak való írást jelenti, amikor a gondolataimról, élményeimről, mindennapjaimról megpróbálok épp azon a nyelven írni, amit tanulok; nem baj, ha butaság, nem baj, ha hibás, nem baj, ha egy-egy szó kimarad. Az autológia az önmagammal való beszélgetést jelenti, amikor a gondolataimat, vagy amit épp az utcán látok, megpróbálom jártomban-keltemben a tanult nyelven kifejezni, eldiskurálok magamban."
És itt megint arra gondolok, hogy érdekes, ahogy az emberek egymástól függetlenül találják ki ugyanazt. Hogy azt hiszem, eredeti ötletem támadt, aztán később látom, más már rég kitalálta. :)
Merthogy a német nyelv keserves elsajátításának rögös útján én tulajdonképpen főleg az autolexiát használom, és eddig nem is hallottam Lomb Katóról. Ami az autográfiát illeti, hát...khm...elő kellene vennem újból a német blogom, nemdebár..:) Az autológia még új terület nekem, de ezen ne múljék...
Szóval, ilyenek vannak. Mindennap tanulok valami régit és újat.