rózsaszínre festette a hajnal a dombok mögött az eget. Később láttunk egy nagy mezei nyulat az út mentén, és erről eszünkbe jutottak a régi szép idők, amikor még Rémusz bácsi meséit olvastuk fel hangosan esténként. Volt tíz percnyi időm munkakezdés előtt, ezért egy utcalámpa alá parkoltam az autómat, hogy lássak olvasni. Később küldtem postán csak úgy, semmilyen alkalomból, valakinek egy ajándékot. Ma mindenkire mosolyogtam, akivel csak találkoztam, s mindenkivel folytattam egy akármilyen rövid társalgást. Estefelé pedig, hazafelé jövet hangosan végigénekeltem az utat autóban.
A mai napot egyébként és eredetileg és egyszerűen csak túl akartam élni.
Maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz volt.
De meggondoltam magam, nem tehetek róla, még ott a legelején, a rózsaszínű ég alatt és miatt.
Eldöntöttem, hogy csak egy napig nem bánkódok a múlton, egyetlen napig nem félek a jövőtől sem. Jelen leszek, itt és most, a saját életemben.
S jöttek sorban a nyúl, az emlék, az olvasólámpa, a mosoly, az emberek, jött a nehéz is, a fájdalmas, s jött a csönd, a kedvesség - így, egyetlen egyszerű hétköznapban eljött hozzám az egész mindenség.
Mikor Mózes, ott fent a hegyen, megkérdezte a neki az égő csipkebokorban megjelenő Istentől, hogy mi a neve, Ő azt felelte: Vagyok, aki vagyok. Így szólj Izráel fiaihoz: a Vagyok küldött engem hozzátok.*
S azóta lehet tudni az Ő lakóhelyét. Ha gondolatban folyton, ahogy én szoktam, a múltban időzök, vagy a jövőben, akkor elmulasztom a találkozást itt és most, ahol Ő mindig van: a jelenben.
*Mózes második könyve 3:14
3 comments:
De cuki nyuszi :) Már jól indul a napom. :)
Azt hiszem, tetehsz róla, hogy meggondoltad magad: ez is egy döntés. Én legtöbbször nem vagyok képes így dönteni, hogy félreteszem a rosszkedvemet... Pedig valóban, úgy nehéz észrevenni a Jelenvalót...
Lélekbonbon...és jobban esik, mint egy darab csokoládé. Köszönöm!
h.bogi87
Post a Comment