Sunday, July 19, 2009

Nem

nagyon megy ez a beszámolósdi, nézem a képeket, de hát ígyse-úgyse adják vissza azt, hogy milyen is a tenger meg milyen jó illata van a mediterrán fenyőknek vagy a sós vízes bőrömnek...


Vagy milyen jó elszöszmötölni apu kis műhelyében...


...meg aztán elkunyerálni anyutól a régimódi falvédőt...



Vagy 2500 m magasságából nézni a havasokat és az erős szélben száguldozó felhőket.


Szóval mindenütt jó, de legjobb ott, ahol éppen vagyok...mondom én, így aztán nem is nagyon akaródzott visszajönni ide abból a szépséges Erdélyből. Persze azért vágytam már a kis hétköznapjaink után is. S annyira utálok nagy szavakkal dobálózni, de azt hiszem, nekünk, akik egyszer vagy - mint én is, - kétszer váltottunk lakóhelyet (majdnem hazát mondtam), már csak ez az önként vállalt sorsunk: állandó honvágyban élni a másik, éppen (földrajzi szempontból) távoli otthon után.

9 comments:

Monika said...

Hmmm,hát igen....na,ezekkel a szavakkal most sokra mész...:)Jó volt nézni a képeket és olvasni....

PAMIS Takarító Kft. said...

Szépek a képek.
Nah én meg most megyek nyaralni:)

Jade said...

Az a kalap az elso kepen, nagyon szep!
Varom a tobbi kepet is! Ezek olyan kepek, hogy maguktol is beszelnek! Varom a tobbit is! Es erezzetek jol ujra magatokat otthon! :)

iri said...

Hat ige azok a gyerekkori falvedok..........

iri said...

ige=igen.Bocs.

Anonymous said...

Gyönyörű :) Az utolsó kép a Fogaras? Én az alföldi lány, ott voltam nászúton, és első körben felhőnek néztem a Havasokat. Majdhogynem összevesztem ezen az újdonsült urammal :)

márta said...

Igen, ez a Fogaras. Én most voltam ott először, de biztosan visszamegyek még.

Mike Adina said...

Igen, beszédes képek, és sokat mondó kísérő szavak - ha nem is tudnak mindent elmondani, de legalább az ízét megéreztem, és ez elég is mostanra.
Nagyon vártam, hogy újra olvashassalak, nekem felüdülés.

Lea Mónika said...

ez a tengeres kep nagyon megfogott. tenger utani honvagyam lett...:))