ez még mindig anyuék udvarának egy részéről készült, mert ma elfelejtettem lefényképezni a mi kertünket. Amit három egész hétig nem láttam, nem gyomláltam, nem fotóztam és most boldogan rohantam megnézni, mi van vele. Hiányzott nagyon.
A feketeribizli és az egres pont akkor ért meg, mikor mi nem voltunk itthon és én azt hittem, hogy akkor kárba veszik, de mikor hazaértem, egy levél várt Bärbeltől - akit megkértem, hogy menjen ki a gyerekeivel és egyék meg az epret, málnát, ribizlit ami érik, esetleg locsoljon egy kicsit, ha nagy a szárazság - na, és azt írta, hogy ők bizony leszedték mind a 8,3 kg feketeribizlit és 6,3 kg egrest és szépen elvitték egy falusi feldolgozóba, ahol szörpöt készítenek nekünk belőle, nekem csak érte kell mennem és kifizetnem a feldolgozási árat. Hát ilyen kedves ez a Bärbel, de tényleg. Most ő nyaral és én locsolom az ő virágait.
Leszedtem ma a pirosribizlit is, az későbben érik, mint a fekete. Még találtunk pár szem málnát is. Ezenkívül, csak zöldhagyma termett még, de az nagyon finom, az összes többi zöldség...hát hogyismondjam, nem kelt ki, kinyiffant vagy nem is tudom. Ügyetlen volt a kertész. Viszont feléledt az általam ültetett kis oregánóbokor és lesz kömény is. Talán a cukkini is helyrejön, meglátjuk.
A gyerekek által ültetett virágok viszont kikeltek és nagyon szépek. Anna annyira lelkes lett, hogy kivitt az ágyások mellé egy széket és csak gyönyörködött a virágaiban. Annyira édes volt a kis arca, már csak ezért az egy pillanatért megérte foglalkozni az egész kert-projekttel.
A két, általam ültetett rózsabokor is virágzik. Egyik sárga, a másik piros. És a csokoládévirágból egy egész bokornyi lett. Szóval mindenféle empírikus megfigyelések és kutatások alapján megállapíthatom, hogy eddig legjobban a virágtermesztésbe tanultunk bele és ez igenis fontos és hasznos dolog. Amúgy tervezem a kert negyedének, a két szilvafa alatti résznek a befüvesítését és talán egy pici kőfal építését a füves rész szélére, olyan kicsit mediterránosat, amilyet mindenütt látni Horvátországban. S ha ezzel készen leszünk, beszerzünk egy finoman ívelő vasasztalkát, hozzá két bájos vasszékkel és majd oda fogok kiülni az ajándékba kapott szépfüzettel, hátha akkor majd eszembe jut, hogy mi szépet, jót és hasznosat írhatnék is bele...(meg az összes többi üresen vagy majdnem üresen álló szépfüzetbe.)
8 comments:
Örülök hogy újra olvashatok felőletek :)
Gondolom hogy akkor amikor látod kezed alkotását örülsz. Néha nekem félresikerülnek dolgok, de hát senki sem tökéletes. Ahogy írtad a dolgokat elég ügyes vagy. Jövőre még jobb lesz. Jó volt látni a képeket :) Várom én is a többit.
Jaj, te Márta, olyan jó olvasni ahogy a kertedről írsz! Még kedvet kap az ember lánya hozzá (miért nem kertet is?). Amúgy Hunyadon körbejártuk anyukád kertjét, és megcsodáltam, hogy olyan kicsi helyen annyi minden jól elfér.
Kérek kertes képet a mai beszámolóhoz.
Hat ez igy mind nagyon szep,de azert az a harom fejecske nagyon edes
Valódi mediterrán idill jön át az írásodon.
Hasonlóan Bettihez szeretem olvasni ahogy írsz a kertedről, nekem álmom, hogy saját kertem legyen, ami most éppen elég messzinek tűnik, addig is olvaslak, és irigykedem...:-)))
Mesés ez a kert! És jééé, sok rokont látok, ejsze flékenyeztetek :P
Jaj, de jo olvasni ezekrol a tervekrol, mar magam elott latom a kepeket...
Elkepzelem a kis Annat, milyen edes lehetett!
de jó is lehetet nektek ott lenni:)de azért örülök hogy újra irsz...már hiányoztál!
Post a Comment