Thursday, March 18, 2010

Zöld, barnás és

és napsütötte a reggelem. Jó korán keltem, mert eszembe jutott, gofrit fogok sütni a családnak. Mikor Anna kijött a konyhába, mesélte, az éjjel friss, porcukros gofriról álmodott.
Szokásos dolgokról beszélgettünk, és boldog voltam, hogy tudhatom, milyen az, mikor a viseltes szónak is hamva van.

"vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad
"
(Kányádi Sándor: Viseltes szókkal)


3 comments:

iri said...

Mit irjak meg amit nem irtam?Szep,gyonyoru!Oh nem.Hat legyen akkor barmilyen mar viselt szonak harmata,egy kikotes legalabb harom felkiallto jel!

Monika said...

...a viseltes szónak is hamva van.....Mintha a Titkok otthonában járnék,nem a Kertjében.:)

Anka said...

Vannak vidékek legbelül... így kezdődött a szakdolgozatom... kedvem van elővenni, letörölni róla a port és elolvasni, ki voltam 7 évvel ezelőtt... hát, ezt is köszönöm neked!!!