Friday, April 30, 2010

Ezek a

szélben lobogó sörényű kislovak egyrészt azért készültek, mert szerettem volna még néhányat csinálni, mielőtt félreteszem a tudományomat azon időkre, mikor saját unokáimnak fogok majd ilyesmit kötni (remélem), másrészt egyszer régen megígértem, fogunk még olyat játszani, hogy én készítek valamit, ti pedig egy komment árán a játszás örömét valamint annak esélyét nyeritek, hogy egyik ilyen tökéletlen ( ajándék lónak ne nézd a fogát! :) készítmény a tiétek lehet.
Nem az én ötletem, de valahol már láttam és nagyon tetszett: a hozzászólásban egy vagy néhány verssort kérek, ez lesz az én nyereményem a játszás örömén kívül. Nem a blogot szeretném népszerűsíteni, nem kommenteket akarok vadászni, egyszerűen csak így szeretném megköszönni, hogy itt vagytok, titokban vagy nyíltan. Így kevésbé érzem magam egyedül itt a messzi távolban.

Jövő hét szerdán, május. 5.-én este 9 órakor kihúzok két nevet, csütörtökön pedig el is küldöm szanaszét a nagyvilágba a lovacskákat.




Ui. Még csak annyit, hogy minta alapján készültek a játékok, utólag tudtam meg, hogy Freya Jaffke készítette ezt a mintát eredetileg, amit aztán kicsit átalakítva, de használtam.

54 comments:

dunda said...

"Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom." (Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik)

Ezt a verset sokszor olvasom mostanában...

Szívesen olvasom a blogod is!

iri said...

Lovad ha elereszted, megfogod, szavad ha elereszted, meg nem fogod.

Anonymous said...

Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.

(Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó)

azonnal ezek a verssorok (ill. hogy öszinte legyek csak az elsö sora, jutott az eszembe már tegnap is) és a vers ritmusa jutott eszembe.

foguk is van különben? ;-)

Gál Edith said...

Én most nem irok Neked ide egy verset, de azt igen, hogy NAGYON SZERETEK ITT LENNI!!!
Áldott hétvégét Nektek!

OLGA said...

Hecc,hecc katona
ketten ülünk a lóra ,
hárman meg a csikóra...

Hecc,hecc katona
szénát eszik a lova
zabot meg a csikója...

Amugy nagyon szeretem a blogodat olvasni a képek...és bármit irsz minden olyan jó.

idrah said...

:-)

Sárgaszőrű kiscsikó,
Mikor lesz belőled ló?
Biztos lesz belőled ló,
Mire leesik a hó.
Ha megnőnél magasra,
Felülnék a hátadra.
Nem félnék én magamba',
elmennék a vásárba.
Mit vennék a vásáron?
Még egy lovat féláron.
Minek nekem még egy ló?
Ha két ló van , mindig jó.
Jön a tél és hull a hó,
Vígan csúszik a szánkó.
Gyí, te sárga, gyí, fakó!
Gyerekeknek ez való.

(Szigeti Piroska: Sárgaszőrű kiscsikó )

Gyönyörű lovacskák, szívvel-lélekkel készültek :-)!!!

Kóczi Csilla said...

Halihó, kiscsikó!
Szökkenj,
vágtass,
Élni jó!

Incselkedő napsugárka,
sörényedbe suttogjon,
sebesléptű könnyű szellő,
versenyt veled, ő fusson!

Kriszta said...

Az útszélen van egy kovács,
a kenyere a patkolás.
Csak patkol este-nappal,
mindig levett kalappal.
Előtte bőrkötény fityeg,
a lovat úgy patkolja meg.
Hét patkószeg kezében,
haja lobog a szélben.
Mind hozzájőnek a lovak,
pejek, feketék, táltosak,
az apraja, a nagyja –
patájuk símogatja.
És biztos lábbal, vidoran,
a sok ló tőle elrohan,
nagy gőgösen nyerítve,
rája se hederítve.
Néha kínos a patkolás,
mert rugást is kap a kovács –
de ő csak este s nappal
patkol, levett kalappal.
-Somlyó Zoltán - A kovács-

Nagyon aranyosak a lovacskák :)

Monika said...

Hóc-hóc katona, ketten ülünk egy lóra. Hárman meg a csikóra, így megyünk a vásárra, a nagyszemű szilvára.:)
Mondóka....sokat lovagoltattam a térdemen a gyerekeimet és nagyokat kacagtunk!:)
Fantasztikusan ügyes vagy,hogy ilyen hamar ennyi lovacskát horgoltál!

márta said...

Ezeket kötöttem. :)
És nem hiszem el, hogy ennyi lovas mondóka-vers van, a legtöbbjét nem ismerem. :)
( És persze a nem lovas témájú verseket is várom, bármi jöhet. )

marika said...

Mártától elég egy szó,
hogy mindenkinek keljen egy ló.
Én szeretek itt lenni,
veled nevetni,sirni.
A világ szebb és békésebb lesz
ha reggel korán már ide "tévedsz".
Köszönöm hogyha ide benézek
mindig valami szépet lelek.
Ügyes leszek és jó,
hátha nekem is jut egy ló.
:)))még nekem is nevetnem kell milyen rimet szerkeztettem.
A lényeg az hogy örvendek hogy vagy nekem(is)!!!

Emese said...

Gyi te lovam Besztercére, oda érünk vecsernyére, gyí, gyí vágtában!
:) ez is egy mondóka
Én is bekukkantok néha :)

Teca said...

'A közmondás szerint a legjobb ló is néha megbotlik; kérdés csak az: a botlásnak oka külső tárgyakban vagy a lábak hiányában fekszik-e?'
(
Eötvös József)

Klári B. said...

E.Iseinhour: Add tovább (részlet)
"Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább...."
Egyik kedvenc versem eleje. ÉÖ
Te mindig adsz nekünk, kedves szavakat, képeket, jó híreket, történeteket, mosolyt a szánkra, derűt a szívünkbe.:)
Amúgy a lovacskák csodásak. :)

márta said...

Marika: :))))
És hadd mondjam el, hogy Csilla is saját verset írt.
Odavagyok teljesen. :)

zerge said...

ezert a jopar versert mar erdemes volt kitalalni a jatekot! Gondolom szep napod van :)

vargaera said...

A hóchóc-mondókát én így ismerem:
Hóc-hóc katona,
ketten ülünk a lóra,
szénát-szalmát a lónak,
abrakot a csikónak!
hóc-hóc-hóc!

És az ajándék vers helyett kedvenc Wass Albert gondolatom, ha elfogadod :)

Elkapta lelkét az otthon­alapítás láza, ez a furcsa, ideges és forgó fergeteg, mely a fecskét is elfogja, mikor tengerentúli útról hazatérve meglátja az ismerős vidéket.
Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz, de tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz, mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta, s az asszony útja az ura mellett halad, jó és rossz dőkben egyaránt."

Sok szeretettel Neked!

Anna said...

Nagyon jó kedvem lett a lovacskáidtól. Olyat adok tovább, amit tegnap olvastam. Legyen benne Neked is örömöd:
Pablo Neruda: Himnusz az élethez
lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
(Somlyó György fordítása)
Szeretettel:Sztanev Annamária

iri said...

Nahat ,milyen jol lehet itt mulatni, Marika tetszett!
Marta jo otlet volt!Nem is az szamit hogy van nyereseg, mar eddig is szep!

Lepkevár said...

"Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek."

(Radnóti Miklós: Május)

Jó ide jönni türelemért, nyugalomért, békéért...

Jade said...

Szia Márta!
Öröm volt elolvasni ezeket a verseket, nagyon jó ötlet volt a játék!
Bemásolom ide azt a verset, ami kb. 1o évvel ezelőtt volt nagy kedvencem. Akkoriban annyira tetszett, hogy meg is tanultam, bár most aligha tudnám elmondani.

Most találtam a magyar fordítást:



Robert Frost: A járatlan út


Rőt fák közé két út vezetett,
S csak egyre tehettem lábamat,
Sokáig álltam, s míg lehetett,
Szemmel követtem az egyiket,
Míg el nem tűnt a bozót alatt;

- S a másik útra tértem, amely
Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,
Mert járni való fű lepte el;
Noha járt voltában semmivel
Nem tett túl egyik a másikán,

S mindkettejükre e hajnalon
Láb nem taposta levél borult
Az elsőt, ó, máskorra hagyom!
De visszatérek-e, nem tudom,
Ismerve, hogyan fut útba út.

S így kezdem majd sóhajtva mesém
Valahol sok hosszú év után
Két út vitt át a fák sűrűjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben állt csupán.

Ford: Hárs Ernő

Kriszta said...

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Teréz Anya: Az élet himnusza

Szerintem nem szükséges magyarázatot fűznöm hozzá, miért épp ezt választottam. :)

Üdv: Kriszta

Hazel said...

A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.

És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
(Pilinszky János - Keringő)

Erről a versről mindig a blogod jut eszembe! Köszönöm, hogy olvashatlak, nézhetem a képeid!

mariann said...

Christian Morgenstern:


Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.
„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”
Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.
Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”
Fordította: Karinthy Frigyes

Egy régi zúgolvasótól:)

csillag said...

"If you can't be a pine on the top of the hill,
Be a scrub in the valley-but be

The best little scrub by the side of the rill;
Be a bush if you can't be a tree.

If you can't be a bush be a bit of the grass,
And some highway happier make;

If you can't be a muskie then just be a bass-
But the liveliest bass in the lake!

We can't all be captains, we've got to be crew,
There's something for all of us here,

There's big work to do, and there's lesser to do,
And the task you must do is the near.

If you can't be a highway then just be a trail,
If you can't be the sun be a star;

It isn't by size that you win or you fail-
Be the best of whatever you are! "

(Douglas Malloch)


Kiss Zsuzsa leforditotta magyarra is:
"Fenyő ha nem lehetsz bérc tetején,
Lehetsz még völgyi bozót,
De leggyönyörűbben hajts ki üdén,
Ha fán nem, légy bokron a lomb.

S ha bokor se lehetsz, légy a füvön az él,
Csak szépítsd az országutat,
Pézsma ha nem vagy, hát légy a sügér,
A tóban a legtáncosabb.

Nem mind kapitány a hajóban a had,
Keresd, a sors rád mit oszt.
Van nagy feladat, van kis feladat,
De a fő, az az itt meg a most.

Ha út nincs, egy ösvény is megteheti,
Légy csillag, ha nem vagy a Nap!
Nem az a fontos, hogy nagy avagy kicsi:
Légy te a legderekabb! "

encóka said...

belsőzsebedbe bújva lehetne élni szépen
örökös boldogságban,
halálig szívverésben.

már nem emlékszem, kinek a versét tanultam meg... bocsánat a szerzőtől
mindig azt hiszem, ezt sohasem fogom elfelejteni, közben meg mégis.

szóval én ezt küldöm neked, mert szerintem a te belsőzsebed is olyan jó hely lehet :)

Anka said...

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?


Istenem Márta, hogy te mekkora kincs vagy! Ölellek szeretettel!

márta said...

:)

Encóka, Szécsi Margit írta, az "örökös" helyett "dobogós" van, de nem azért mondom, mert én sem tudtam, csak azt tudtam, ezt a gyönyörűséget olvastam már valahol, a google mondta meg végül. Most már nem felejtjük el.

Plüss műhely said...

Zugolvasód vagyok, anyák napja alkalmából én ezekkel a sorokkal neveznék a lovacskáért:

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Betti said...

Jókívánság
(Túrmezei Erzsébet, Fritz Schmidt-König után németből)

Ragyogjon minden reggeledre
gazdagon Isten kegyelme,
s zengje be minden estédet
ujjongó, boldog hálaének!

csibe said...

Kedves Márta!
Annyi szépet és jót "kapok" Tőled a blogodon keresztül, hogy úgy érzem, talán most én is viszonozhatom egy kedves verssel, fogadd szeretettel:

Vajon mi ez?
Képtelenség
– mondja az értelem
Az, ami
– mondja a szeretet

Szerencsétlenség
– mondja a számítás
Csak fájdalom
– mondja a félelem
Kilátástalan
– mondja a belátás
Az, ami
– mondja a szeretet

Nevetséges
– mondja a büszkeség
Könnyelműség
– mondja az elővigyázatosság
Lehetetlen
– mondja a tapasztalat
Az, ami
– mondja a szeretet.
Erich Fried: Az, ami

Nyárády Károly said...

Messzi földön, cyber térben
Cérna csikók állnak szélben
Lófejüket összedugják
Lássuk! Kié lesz a jószág?

Gondolkodnak lófejükkel
Vajon mi van mesterükkel?
Széles puszták, vad fiaik
Nem tudják, de titkon értik!

Értik titkon, mi van abban
Ha az élet száguld, rohan
S mit tehetsz, ha szíved dobban?
Száguld vadul, egyre jobban?

Nekiszaladsz a világnak
Fittyet hánysz a távolságnak!
Elhagyod a határt, az országot
S Szívedre ölelsz minket. A Világot!

Köszönjük Neked a pacikat előre is!

aarkus said...

"Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan."

És még egy, lovas helyett kígyós, ez most nagy-nagy kedvenc nálam, remélem, tetszik.

http://www.youtube.com/watch?v=qJp77GZFx7Y

márta said...

Nagyon jó nekem most idejönni. :)

Karesz, ezt csak úgy összedobtad erre az alkalomra? Szép, tetszik és köszönöm.

Nyárády Károly said...

Bizony, csak úgy jött, erre az alkalomra :-D

Borzási A. Kriszta said...

mindegy, hogy milyen verseket lehet írni?

én tőled láttam ezt a kis versikét, de szerintem illik is rád:

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
s a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek!"

Babits Mihály

Én nagyon szeretnék nyerni! :D

Remélem elfogadható a vers, vagy lovas kéne? :P

márta said...

Mindenféle vers el van fogadva. Köszönöm, amit írtál.:)

Tücike said...

Ejha, akkor még nem késtem le :))

"Có föl lovam, có föl,
có föl Brassóba,
hús, kenyér, olcsó
bort is ingyen adnak.
minden kecske ugrására
egy egy sajtot adnak.
Có föl lovam, có föl,
có föl Brassóba,
mit vegyek ott Pálnak?
Almát, diót a zsebibe,
sós perecöt a kezibe,
csöngőt, pöngőt a lovára
kardot oldalára"

(népköltés természetesen)

Szóval indulhat a ló Brassóba :D

márta said...

Tessék, csak tessék, még bőven van idő. :)

Anonymous said...

Hát akkor én is...

Reményik Sándor
Akarom


Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Szecsi said...

Én egy amolyan titkos olvasód vagyok. Nagyon szeretem a szép-szomorú írásaidat.

Az én lovas versikém:
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.

Weöres Sándor

Ma reggel olvastam egy versrészletet, nagyon megfogott és gondoltam megosztom ezt is veletek:

Hagyjatok szaladni még,
Tündérekbe hinni.
Fehér csészéből szeliden
Fehér tejet inni.

Kosztolányi Dezső

zazálea said...

Fodor Ákos: Jégen

Ahogy elérem:
megfognám – tovább lököm.
Lehet nevetni.

(de nem nevetünk, hiszen értjük)

krisz said...

Én ezt hoztam.Kicsit szomorú,de én nagyon szeretem.Biztosan sokan ismeritek is.Közben azért megint viszek valamit.A vargaera idézetét.
Köszönöm!

MIRZA

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bungó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
„Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

Annás said...

Az orgonák, a labdarózsák.
A pázsiton egy hegyiló.
Bozontos sörény sugarakkal
fénylik, mint egy májusi reggel,
s mint egy korán hajnalodó
májusi éjjel:
Reámtekint a hegyi-ló
fehér-pillás, sötét szemével.

(Nemes Nagy Ágnes: A hegyiló)

És itt egy nem-lovas is, csak úgy...

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.


(Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell)

Szép estét!

Kriszti said...

Igen Én is szeretnék ilyen lovat,... de nem lesznek bánatosak egyedül? " Így most lemondok róla", hogy legyen lelki társa a szélben.

A vers!!


A SZILVALEKVÁR ÉS A ZABPEHELY

Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,

míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,
hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.

„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,

„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”

„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos -
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.

Emlékszik még? Két éve vagy tavaly
négy Céklarépa és egy Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni, haj,
be szép volt...”

Így sírdogálnak összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,

s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz már a régi Spájz az esteli
harangszón.


Varró Dániel

Mike Adina said...

Elsők közt olvastam ezt a pósztot. Tanakodtam, mit is írjak, aztán nem írtam semmit, pedig elsőre ez jutott eszembe: Szuvenír nyihaha nyet kukucski protézá.

Aztán, mikor visszajöttem, sok-sok lovas vers volt, mire megszeppentem, hogy akkor csak lovasat szabad-lehet?
És megint nem írtam be, amit gondoltam (rendes verset).

Aztán, annyi szépet olvastam, hogy beteltem vele. Ma este nem győzöm végigolvasni, és nem is tudom, még ér-e a nevezés, de ez a játék nyeremény így-is, úgy is, szerintem sokaknak. Mert nekem az. Ennyi szépség egyhelyen...!

Azért, mégiscsak bemásolom Dsida egyik versét. Szeretettel.

A rejtett igazi


Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.

Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
valahol bennünk van a kenyér,
melynek édes árnyékát
megszegjük estelente.

Vagy valami irgalmatlan kék tó
mérföldes fenekén,
vagy felhőkbe gomolyítva úsznak
és távoznak tőlünk az égen -
messziről, messziről visszakiáltva:
Poéták, bolondok,
meg tudtok-e fogni?

Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörű,
kinek árnyéka vagy?

márta said...

Köszönöm Adina, hogy mégis írtál, ez a vers olyan gyönyörű.
Ezeket a megjegyzéseket, az összeset, pedig elteszem jól, hogy öregkoromban is legyen mire emlékezzek.

Magdi said...

talán még nem késő;bár igazából nem is a díjért írok;csak azért mert kedves vagy nekem az írásaiddal együtt,és anélkül, hogy felettébb gondolkodtam volna rajta ezek a sorok jutottak eszembe lovacskáid láttán:

"gyí, te fakó, gyí, te szürke,
gyí, két lábam fussatok!...
milyen áldott két csikó ez,
egyik sem kér abrakot..."
Petőfi:Vándorlegény

iri said...

Adina, nagyon szep a versed!

Karina said...

Kedves Márta, én ezt a verset hoztam ma neked, az utsó pillanatban..

Kiskorom rengetege
jólápolt park csak;
rettegett favágóim
nagyollós kertészek.

De itt szaladgálnak köröttem,
akiknek még
rengeteg;

S szívdobogva meglesik,
a bokrok közt hogy zörög
a félelem.

1967.
Strumpf Benedek András: Kiskorom rengetege

L. M. Zsuzsi said...

sóhajtozol mint szélben a szil
megbékélsz esőben hajszálgyökér
közelgő őszt fülelsz mint falevél
s mint rögöt a mag szeretsz
örök tavaszban


(Sajgó Szabolcs)

kastanie said...

versenyen kívül hadd írjak én is egyet:


Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

— Weöres S.: A teljesség felé

Vivien said...

Kedves Márta, ahogy látom, már lekéstem a lovacskáért való "küzdelemről", amit nagyon sajnálok, de azért itt egy versike:

Gyí te Fakó, gyí te Szürke,
Gyí két lovam, fussatok!

Gyorsan, gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot!

Üdvözlettel: Vivien

márta said...

Köszönöm. :)