a gyerekekkel egy fonalboltba. Olyan kis pici boltról van szó, ahol ajtónyílásnál csilingel a kiscsengő és az eladó hölgy azon nyomban megkérdezi, mit óhajt a kedves vevő. Ezen két ok miatt általában alaposan meggondolom, benyissak-e egyáltalán ilyen helyre, de sütött a nap és vállalkozó kedvemben voltam és különben is.
Valamilyen zöld fonalat óhajtottam volna, de ne legyen az se túl világos, se túl sötét, se vékony, se vastag, se tiszta pamut, de se műszálas, szóval pont olyan legyen, amilyennek én azt annak előtte magamban elképzeltem. Ez egy nagyon szép fonal, csakhogy még nem találták fel, de addig is élni kell. További nagyon szép napot kívántam a hölgynek és biztosítottam affelől, hogy még visszatérek oda. A vevők gyöngye, én.
×××××
Mióta elhatároztam, minden áldott nap megoldok legalább egy fejezetet a Nagy Német Tesztkönyvből, nem csináltam meg egyet sem. Azelőtt kedvtelésből és mindenféle kényszer nélkül naponta többet is végigvettem.
×××××
Ha a gyerekek szünidőben vannak, a reggeli ebédig tart, az ebéd uzsonnáig, az uzsonna vacsoráig és semmi szín alatt nem jutok soha semmire. Élni tudni kell.:)
13 comments:
Ez a kép és a fonalbolt! :)
Szívderítő bejegyésed köszönöm.
Azért ez a kép, mert itthon próbálok tavaszinagytakarítani, és csináltam egy komplett versespolcot, csak nem akartam minden óriási történésről beszámolni a bejegyzésben. :)
hát, élvezlek nagyon!:)
mégis beszámoltál:) mint a mesében: hoztam is, meg nem is:-)
Én úgy, de úgy szeretlek olvasni. :)
Fonalbolt:én is pont ilyen boltocskába járok;az eladóházaspár már köszön ha meglátnak az utcán,és egyszer kaptam egy gombolyocska maradék fonala ajándékba(mert pont olyan volt ahogyénazt elképzeltem,hogy lenni kéne).Máshova már nem is megyek fonalat venni.
Szünidö:ha Zsófi nem járna oviba én azt se tudnám milyen nap van ma;igy neked is "szünidö" nem csak a lányoknak!Lazsájjatok minnél többet,mert má sokat nem tart!!!!
En az elejen azt hittem, hogy a fonalboltban fogsz rabukkani ezekre a konyvekre, teljesen varatlanul...Nagyon jo! En mielott benyitok egy ilyen tipusu boltba, mely levegot veszek, kepzeletben keresztet vetek es nagyon de nagyon remelem hogy nem en leszek az egyetlen vasarlo es lathatatlanul vegiglibeghetek azon a par negyzetmeteren. Viszont vegul kimenni a boltbol a legnehezebb, foleg ha nem vettel semmit... Nekem biztos szuksegem lenne egy asszertivitas kurzusra...
De jo, hogy nektek vakaciotok van! Nalunk nincs....:(
Ez ismerős :) Abban a pillanatban, hogy betervezek/előirányozok magamnak valamit, onnantól kezdve rátelepedik a fejemre, nem hagy békén, nyom, szorít, figyelmeztet, én meg csak menekülök előle :D
Akkor kerlek terj vissza gyakrabban a boltocskaba s ird le elmenyeid!
Én is azt szeretem megvenni ami pont olyan, mint amilyennek a fejemben megszületett.S emiatt nem csak én vagyok kénylemetlen helyzetben,de az eladó is.A jó oldala viszont az,hogy ha nem igy lenne nem készülne ennyi minden nálam.
Pár hónapja én is megbeszéltem magammal, hogy ha törik, ha szakad, a francia nyelvtannal minden nap leülök egy órára. Azóta úgy vagyunk egymással, mint te a tesztkönyvvel. :)
Persze nemcsak ezért, de nagyon szeretem az írásaidat.
Csilla, én is meg fogom tanulni valamikor a franciát, ez nekem dédelgetett álmom, de jó neked. :) De ha most azt tanulnám, akkor nagy lelkiismeretfurdalásom lenne, figyelembe véve, mennyire rosszul beszélek németül.
És köszönöm nektek a sok kedves, megértő hozzászólást, szeretem őket. :)
Jaj, Marta, en is igy vagyok a dolgokkal. Ha valamit megfogadok, vagy netan igeretet is teszek rola embereknek, biztosan nem jon ossze. Ez mar rendszeres nalam. Tuti velem van a baj, de en mindig a korulmenyekre fogom azt, hogy ilyenkor mindig HALOGATOK. Ez az en (talan) legnagyobb hibam.
Post a Comment