Friday, April 16, 2010

Valamelyik nap


megnéztem a Záróra adását, az egyetlen amit mindig meg szoktam a neten nézni, hallgatni. Olyan emberekkel folytatott beszélgetések ezek, akik értenek valamihez. Fischer Eszter sok mindennel foglalkozik, amire én felfigyeltem, annak az Ablak-Zsiráf gyermeklexikonhoz kapcsolódó munkájához van köze. A lexikon, mint olyan, el szokott avulni és ő például többször is aktualizálta. Ez a dolga. Közben arra jött rá, nem az a fontos, hogy minél több új vagy nem annyira új fogalmat sűrítsenek bele ebbe a könyvbe, mert mindent úgysem lehet. A tudnivaló végtelen és egy könyvbe a világnak csak egy apró részlete fér bele. Egy 5-7 éves gyereknek például inkább az a fontos, kivel forgatja annak a könyvnek a lapjait.

Mikor én voltam gyerek, soha nem szenvedtem a bőség zavarában, ami a könyveket illeti. Volt néhány könyvünk és kész. Mindent elolvastunk többször is, aztán meg csereberéltünk másokkal. Megnyugtató és átlátható rendszer volt. Boldogok voltunk és nem is tudtunk róla.

Manapság meg azt látom például, milyen sok az, amit még nem tudok. Amit még nem olvastam és nem is tudom, érdemes-e egyáltalán rászánnom az időt. És még az is csak bonyolítja a dolgokat, ha az ember megtanul pluszba egy-két nyelvet, mert annál több lesz, ami érdekelné, ha lenne mindenre ideje. Boldog vagyok s nem is tudok róla, hogy ilyesmiken esem kétségbe.

S hogy jaj, ne legyek már ennyire kékharisnya *, azt is elmondom, valószínüleg idén sem lesz saját termésű paradicsomunk, mert addig-addig vártam a jó időt, hogy csak ma vetettem el a kis palántának való magvakat.

* A korai 1750-es években Elizabeth Montagu és mások női irodalmi kört alapítottak, ami forradalmi lépés volt a hagyományos, kevés agymunkát igénylő női elfoglaltságokhoz képest. Számos vendéget hívtak körükbe, köztük a botanikus, tolmács és könyvkiadó Benjamin Stillingfleetet. Stillingfleet nem volt elég gazdag ahhoz, hogy az alkalomhoz illően öltözzön, ami akkoriban többek közt fekete selyemharisnyát jelentett, ezért utcai viseletben érkezett, kék gyapjúharisnyájában.

Ez valóságos hullámot indított el. A tagok egyikének férje Edward Boscawen tengernagy volt, aki a gyűléseket lenézően Kékharisnyás társaság („Blue-Stocking Society”) névvel illette.

Az elnevezést csakhamar széles körben felkapták, az olvasott, entellektüel nőkre alkalmazták; a gúnyos mellékértelmet (a házimunkát elhanyagoló, műveltsége hiú fitogtatásában tetszelgő nőszemély) csak később fűzték hozzá. (Forrás: Wikipédia)




5 comments:

Anonymous said...

ó, az ablakzsiráf! én annak idején szívesen forgattam. benne rejlett az egész világ!

azért én nagyon szorítok a paradicsomaidnak is...

Mike Adina said...

nagyon tetszik ez a kékharisnyás sztori! nem tudtam (és boldog voltam, ugye)...

Anonymous said...

szívemből szóltál Márti!
És a paradicsomok, ha szurkoltok nekik, utol fogják érni a többieket :-) !

Klári B. said...

:) még van esélyük... anyósom is ma vetette el... nekem is van Ablak-zsiráfom. :)

márta said...

:)