azért eszembe jut, jó-e az, okos dolog-e az ilyenformán bepillantást engedni az életembe, az életünkbe. A szavak, a képek sok mindent elárulnak, meg el is rejtenek persze. Mindegy, szóval tudom, hogy lehetne ezek által bántani engem, ha valaki éppenséggel azt akarná. Mégis, inkább azt tapasztalom, az emberek hihetetlenül jók. Nagylelkűek. Az elmúlt néhány napban annyi mindent kaptam. Például a bal fenti képeslapot Juttától. (Igaz, őt csakis a "valós" világból ismerem.) Ez egy 1902-ből származó képeslap, amelynek újfent nem tudom kisilabizálni a szép szálkás német betűit a hátoldalán. A bal lenti egy 1945-os tábori képeslap, Budapestről kaptam és itt is nagyon köszönöm. A jobb oldaliak pedig ma érkeztek és 100 év múlva hátha valaki ugyanúgy fog nekik örülni, mint én most.
Szeretem, hogy akármilyen elkeserítő is néha ebben a világban élni, vannak ilyen mindenféle valódi barátságok vagy barátságfélék. És nagyon szeretem, hogy vannak képeslapok.
3 comments:
Lehet, hogy nem olyan okos dolog, de nekünk jó... és ugye nem nagy baj, ha így egy kicsit önzőek vagyunk, mert magunknak szeretünk? És, hátha neked sem rossz szétosztani a szépet és jót, s mindazt, ami végül is azzá válik.
Azt hiszem ez a való világban is igy van.Muszály magadból valamennyit megmutatni ahhoz,hogy kapjál.Igy van ez itt,azt hiszem.Talán csak nagyobbat üt,ha valaki ebben az "álomvilágban" él vissza a kitárulkozással.Nehezebb megvédeni magad.
Épp most találtam erre az oldalra,hogy miért azt majd hétfön nálam olvasható.De nézz csak ide be,hátha tovább segít a régi német írást ki"bogozni"
:http://www.suetterlinschrift.de/Lese/Tipps_und_Tricks.htm
Jó szórakozást!
Post a Comment