amúgy még mindig nagyon hidegek. És gyönyörűek, és fényesek. A reggeli készülődésben általában elfelejtek enni, ezért ma később különösen finomnak találtam a kis kávézóban a mazsolás zsömlét.
A képekkel pedig úgy vagyok, hogy mindenképpen hozzám tartoznak. Az egy teljesen más dolog, hogy jól-rosszul el is készítem őket, s ha nem választanék ki néhányat, hogy itt legyenek, soha többé nem nézném vissza őket. Ez már csak azért is érdekes, mert amúgy egy igazi gyűjtögető vagyok és mégis, az életem egyik (számomra) legfontosabb területén úgy élek egyik napról a másikra, hogy teljesen elengedem és elfelejtem, amit tegnap csináltam.
Monday, April 19, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
ok az osszedugott fejek a csoda folott... :)
Márta, jártamban-keltemben én is ilyen szép pillanatokra csodálkozom rá, és hálás vagyok érte, hogy részese lehetek.
Te ehhez még hozzáadsz néhányat:-)
Az utolsó kép, a hason,összedugott fejecskék ,a legédesebb!!!!!!:)
nagyon jók a képek, én élvezem őket :)
csak így tovább, örvendeztess még meg minket sok képpel!
:-)
Post a Comment