Ma esett az eső.

Mikor valamivel megbíznak vagy magam találok ki valamit, amit aztán megszervezek, mindig nagy hangsúlyt fektetek a szép, apró, praktikus szempontból tulajdonképpen felesleges dolgokra. Egy szál virág a tányér mellett a szalvétán, egy kinyomtatott idézet a templom padján - ilyesmire gondolok. Mert szeretném, hogy aki eljön, már a legelső pillanatban érezze, milyen csodálatos, hogy ott van.
A napi kutyás séták, időjárástól függetlenül, ezt az érzést keltik bennem. Milyen jó, hogy eljöttem. Milyen jó, hogy itt vagyok, s láthatom, amit az ilyen esős napokon, mint a mai, különösképpen is jó látni: fényes leveleket, az erdő felett párát, tócsába aláhulló cseppeket, lebegő kutyafüleket.
Hirtelen kedvem támadt sok apró filmet készíteni. Zenei aláfestéssel terveztem később megosztani, de enélkül is épp elég kihívást jelentett feltölthetővé alakítani. Különben is kevés zenét hallgatok mostanában. Úgy érzem, nincs szebb az esőcseppek hangjánál, a teáscsésze koccanásánál, a mindennapi élet egyszerű neszeinél.