Egyszerűen nem tudok visszaemlékezni,

milyen is voltam, mielőtt férjhez mentem volna, nemcsak azért mert már ooooolyan régen volt, de azt hiszem, a meleg miatt is van ez, meg a memóriám sem a régi. De nemcsak úgy általánosságban értem ezt, hanem olyan szempontból, hogy szerettem-e vagy sem előre tervezni és adott tervhez tartani is magam. Tehát előre tudni, mikor mit csinálok. Ezt nevezik kiszámíthatóságnak. Mert azért mondom, mert mióta Mrs. vagyok, hááát, nem nagyon szoktam tudni, hogy mikor, hol és mit...Például, ma lett volna egy Reuben Morgan koncert Velencén, és hát én szerettem volna elmenni, T. meg nem annyira, de végül rávettem, hogy jöjjön már el, és meg is ígérte, hogy elmegyünk, HA nem lesz fáradt, meg nem jön közbe valami, meg nem lesz sok dolga, ilyesmi. Na, gondoltam, ebből még bármi lehet. De hogy tegnap és ma hányszor gondoltuk meg magunkat, azt nem részletezem. Hogy mégis, és hogy mégse. Mikor már én nem akartam menni, akkor ő igen. Végül az döntötte el a dolgot, hogy elromlott az autó. Így maradtunk itthon. Nem tudom, ki a kiszámíthatatlanabb, Ő, én vagy az autó. De lényeg a lényeg, jól megvagyunk, és nem is azért írtam le ezt a pósztocskát, mert nincs ínyemre valami, hanem mert rájöttem, hogy engem nem is zavar annyira, hogy nincs előre gyártott terv, ami szerint élünk (bár időnként morcogok emiatt, de az én morcaimat nem kell annyira komolyan venni:)). Ezek szerint ez az a szerencsés eset, amikor zsák a foltját megtalálja.