Ma úgy vagyok,

hogy jól vagyok, s nem tudom, hogy van tovább a szövege, de a dallam itt van a fejemben. Egyszerűen nincs rá okom, hogy ne legyek jól, s ha lenne, se érdekel. Eszem a vajas-lekváros kiflit, iszom a teát, végigböngésztem a blogokat, s indulhat a nap. Az este, vagy tegnapelőtt este, már nem is tudom, elmagyaráztam T.-nek, hogy milyen jól járt azzal, hogy engem feleségül vett:) Ő is úgy gondolta, mikor már felsoroltam neki, hogy miért is :) Hát meg amúgy is úgy gondolta, legalábbis nagyon remélem. Nem lehet tudni ezeknél a férfiaknál, nem nagyon szeretnek nyilatkozni. Mindig csak nézem az amcsi filmekben, hogy mondják lépten nyomon, hogy drágám, meg szeretlek,meg ilyesmi. De nem erre vágyok, félre ne értsen senki, meg arra se, hogy újból elvegyen feleségül (mostanában ez a divat a sztárok között), csak mittudomén. Na, nem mondtam semmit:) Az biztos, hogy én újból hozzámennék, ha újra 20 éves önmagam lennék. Ezt azért írom le most, mert ugyan jobban illene házassági évfordulós pósztnak, de az még odább van, és mi állandóan elfelejtjük a jeles napot megünnepelni.