Thursday, July 12, 2007
Lehet, hogy más,
nálam türelmesebb anyuka nagyon szereti, ha drága kicsi gyermekei "segíteni" akarnak neki a sütés-főzésben, de én nem szeretem. Ezt kimondani így elég szörnyű, nem? De ez az igazság. Próbálom is titokban elintézni az ilyesmit, de valahogy mindig megneszelik, ha készül valami, aztán máris ott sürögnek a picike kis konyhámban, hogy alig férünk egymástól, belenyúlkálnak a lisztbe, összevesznek, hogy ki, milyen sorrendben nyújtson nekem segítő jobbot, ki nyalja ki az edényt, ezernyi apró dolgon lehet patáliázni. Például azon is, hogy ki evett egy picurival több nyers répát, vagy nyers tésztát, vagy mittudomén, nyers akármit. LEHET, hogy át kellene állnom az éjszakai főzésre. BÁR, azt hiszem, marad minden, ahogy eddig volt: jó képet vágok a dolgokhoz, közben meg remélem, hogy néhány év múlva learatom fáradozásom jól megérdemelt gyümölcseit.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Kiegeszitetted ezt a posztot? A BAR, resze meg nem volt ott amikor utoljara lattam :)
Hát én sem rajongok, amikor segíteni akarnak, bár tudom, hogy ha most elveszem a kedvüket, akkor lehet h. soha nem fogják szívesen csinálni. Próbálom nevelni magam, meg engedni nekik, amennyire lehet.
Emi
Aha, kiegészítettem :) Mert eddig is jó képet vágtam a dologhoz, aztán a tegnapi akciók után leesett, hogy nem is szeretem, ha "segítenek", de attól még ezután is jó képet vágok hozzá, pont azért amit Emi mondott.
Post a Comment