Tuesday, July 17, 2007
Ma reggel
szemtelenül jó kedvem van, bár ez a blog nem az én kedv-barométerem, de akkor is, hátha valakit pont az érdekel, hogy én milyen kedvemben vagyok éppen :) Az iwiw-es kezdőlapon is van egy olyasmi, hogy be lehet jelölni, milyen a kedvünk. Mondjuk, nem értem, arra miért van szükség, valami jókedvátlagot, vagy mit akarnak kiszámolni... Pedig nem nagy okom van az örömre, mert ma reggel, mikor a T. csereautóját kellett már megint menedzselni, és érte kellett menjek a saját autóval, hát nem megint meghúztam az elejét, ahogy álltam ki a parkolóból!? Nem tudom, hányszor kell még meghúzzam, hogy tanuljak a hibámból. Szegény T., már nem is nagyon mondott semmit. Mit mondjon, nem? Amit kellett, már elmondta a múltkor, amikor a hátulját húztam meg.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Lassan mar en is megszokom, hogy nem kell idegeskedni, ha egy picit oder az auto hatulja a falhoz, vagy egy oszlophoz, vagy ilyenek. A munkatarsaim tegnap meseltek, hogy Bulgariaban az autok ugy parkolnak, hogy szepen beallnak egymas ele, milimeternyire. Mindenki uresre teszi a sebessegvaltot, kezifek nincs behuzva, es ha a kozepso ki akar menni, akkor szepen eloretolat egy kicsit, eltolja az elotte levot, utana hatra, azt is eltolja egy kicsit s kimegy. A kollegaim szerint nyugaton gyakori latvany, hogy az auto eleje-hatulja karcolt, de nem erdekel senkit..
Ha meg nem huzod meg te az elejet-hatuljat, akkor van gondja a melled parkolonak, hogy beverje az ajtajaval a te kocsid oldalat.
Post a Comment