A fejfájást

most sem tudom megspórolni, nem tudom, úgy működöm, hogy mikor arra gondolok, hogy "csomagolás", akkor azonnal elkezd fájni a fejem, nem nagyon, de éppen elég ez. No, hát holnap reggel indulunk, két hétig nem leszünk, aztán megint leszünk. S ha mégsem, akkor megevett a medve, vagy ilyesmi. De az is lehet, ha közben eljutok egy netkávézóba, még benézek, sose lehet tudni. Még kb. negyedénél tartok a pakolászásnak, pedig már tegnap is ezt csináltam, de hát közben eszembe jut, hogy még felporszívózok, meg felmosok, meg kivasalok, hogy ha hazaérünk, ne essünk azonnal depresszióba. A hűtőszekrény már majdnem üres, csak egy kis szalámi, meg sajt, meg egy fél pizzakrém van benne, s mivelhogy még van egy fél tasak szárított élesztőm is, akkor összeütök egy pizzát ebédre. De az biztos, ha még három napom lenne csomagolni, azt is végigcsomagolnám, s ha csak fél nap, akkor is elkészülnék. Fura ez, de így van. Hát mit még mondjak? Ja, ezt még leírom: tegnap Enikő mondta, hogy neki a piros a kedvenc színe, és kérdezte, hogy az enyém melyik? Hát mondom, hogy a lila. Erre ő: "Az túl bonyolult!" :) De igaza van, nem? A lila az olyan bonyolult. Amúgy volt már, hogy a színes ceruzákat szétosztotta két csoportra: fiú és lányceruzákra.